JEGYZET – Négyévente megbolydul a politikai préri hadrendbe állt serege, és nemcsak a szivárványskála minden létező színárnyalatát ragyogtatja fel, de mozgósítja a népi bölcsességek rájuk hajazó madár- és négylábúvilágát is, hogy mi, akik élünk a jogunkkal felkerekedni, elmenni a ránk osztott szavazókörzetbe és szívünk szerint (??!!) pecsételni, legalább egy-egy zoológiai szólással nyugtassuk magunkat: átlátunk a szitán.
2016. február 28., 19:342016. február 28., 19:34
Hogy huszonhat év elteltével azért már mégsem vagyunk képesek csodálkozni a nemrég egyet mondó és most egészen mást beszélőn: egyik kutya, másik eb, vagy holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Így próbáljuk elhinni, hogy nem mi vagyunk a hibásak.
Nem mi, a mezei választók, vagy az istenadta nép – nevezze mindenki úgy, ahogy tetszik. Azoknak, akik a mi vállunkon, helyesebben pecsételő kézmozdulatunkon akarnak az uborkafa minél magasabb ágaira fellibbenni, és akiknek egyedül az számít, hogy az ő nevük mellé üssük a stemplit, úgyis csak erre-arra terelt birkanyáj vagyunk a szavazás „szent” napján, a következőig tartó négy évben pedig szerencsétlen fejőstehenek – hogy azért magunkat se fosszam meg a négylábúakat idéző metaforáktól.
A legszomorúbb, hogy alig van olyan, aki mindezt ne tudná ennyire vagy talán még világosabban, ha az idők folyamán közelebb került a boszorkánykonyha egyik vagy másik üstjéhez. De – ahogy ma mondják, emberből vagyunk, és próbálunk reménykedni, hátha majd most. S amikor az egyik csahos azzal áll ki, hogy a másik milyen galád, elgondolkodunk: talán így van. De rögtön rákezdi a másik is, és belecsaholja a sárba az előzőt.
Persze az általa vakkantottakon is elgondolkodunk. Ha véletlenül kérdeznék, és még véletlenebbül számítana is az, amit mondok, akkor súlyos büntetést kérnék a negatív kampányolók fejére. Mert ha egyfajta színben ágáló lép pódiumra, akkor az ne a másik színt kezdje el szidni, hanem – ha ilyesmi egyáltalán van – a saját eredményeikről beszéljen, ne pedig alaptalan botorságokról.
Esetleg keresse elő a négy évvel ezelőtti beszédjeit, és mondja meg, mi lett az akkori ígérgetéseikből. De fejezzék be végre az egymás mocskolását, ha másért nem, azért, mert sosem lehet tudni, négy év múlva milyen színben kell majd a mostani barátaikat a sárba belecsaholni!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!