JEGYZET – Olyasmit hallottam, hogy többé-kevésbé titokban, de gőzerővel tréningeznek az ön- és közösségi jelöltek a lassan végső határidejéhez közeledő listázásra.
2016. október 23., 19:202016. október 23., 19:20
A fennen hangoztatott megújítás jegyében ugyanis nagyon figyelmesen kell majd kiválasztaniuk a listára kerülők fizikai-szellemi képességeit, ahhoz hasonlóan, ahogy különböző művészeti szakokra nem jelentkezhetnek az illető szakterülethez mit sem értők. Így hát például az előzetes vizsgán mese nélkül kiesnek a zene szak iránt ácsingózó botfülűek vagy a festészetről – ha a színvakok talán nem is – azok, akik valamilyen csudabajuk révén nem érzékelik a különbséget a pont, a vonal, a kocka és esetleg a paralelogramma között. Jó, jó – gondolhatják ezek után a kákán is folyton csomót keresgélők –, mi köze van a művészeti szakoknak a politikumhoz?!
Ott még a jó beszélőke hiánya sem lehet kizáró ok, hisz hány olyan felkent van, aki szépen átszunyókálta a négy évet anélkül, hogy bár egyszer érdemben mondott volna valamit. Fő, hogy a gombot meg tudja nyomni, illetve az egyik kezét felemelni. Mekkora tévedés, dehogy elég! Épp nemrég okozott kisebbfajta zűrt, amikor egy törvényrendelettel kapcsolatban az egyik párt újraszavazást kért, mondván, hogy az emberei anélkül szavazták meg, hogy tudták volna, miről is van szó. Mondjuk, ezt még talán meg lehet magyarázni a véghajrá sietségével, de számomra az volt a csúcs, amikor az előző ciklusban egy másik párt frakcióvezetője hősiesen magára vette a félreszavazás ódiumát, mondván, hogy egyedül ő a hibás, mert összekeverte a saját ujjait. Végső soron ezt is meg lehet érteni, mert az emberi sokféleségbe simán belefér egy olyan is, akinek terhére van az az öt ujj, hát még ha mind a tízet igénybe kell időnként vennie!
Egyszóval az illető úriember, lányos zavarában fordítva tartotta a mutatóujját, az igen helyett nemmel, vagy a nem helyett igennel jelezve a párttársainak. Akik a maguk során, mint minden fegyelmezett pártkatona, gondolkodás nélkül szavazatukkal életbe ültették a frakcióvezér titkos intézményes jelét. Lett is belőle elég nagy cirkusz, de hát ez már majdnem a régmúlt. A jövőben ilyesmi nem lesz. Akik a listázási tréningről suttogtak nekem, azt is elmondták: az egyik legfontosabb felkerülési kritérium, hogy a jelölt tudja megnevezni mindenik ujját, és rendeltetésszerűen használni is. Meg aztán mondtak még valamit a túl hangosan horkolók kizárásáról is, de nem akarok olcsó poénkodást, hisz hamarosan úgyis kiderül a tréning eredménye.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!