2011. június 20., 09:352011. június 20., 09:35
De használtuk jelzőként is, úgy mint link alak. Mindenki ismerte, tudta, értette a fogalmat: azt, hogy megbízhatatlan emberről beszélünk, akinek a szavait nyugodtan semmibe lehet venni. A szóhasználat alapjául a németből átvette links – bal jelentés állt. Tehát a mi hajdani zsargonunk is már átment egyféle jelentésváltozáson, eredetileg feltehetően a mi nyelvünk balfácánjához hasonlított a linkség. A visszaemlékezéshez még az is hozzáteendő ( és ezzel be is fejezem a múltidézést, ígérem), hogy amikor én tanultam írni, akkor még „irtották” a balkezességet: a „szép” kezünket kellett használnunk, nem a „csúnyát”. Korosztályomból nem is ismertem csak egyetlen balkezest, és akkor még nem gondolkodtam el azon, hogy ha ennyire „csúf” az a kéz, akkor miért is van annyi Balog/Balogh családnevünk?!
Tény, hogy közben megváltozott a felfogás, ma már észre sem lehet venni, ha valaki bal kézzel ír, olyan sokan vannak, a szemléletváltással egy időben pedig eltűnt a mindennapi szóhasználatból a linkelni ige és a link jelző. A hazugság viszont megmaradt, úgyhogy más területeken kellene nekem is keresgélnem a linkség nyomait. De nem szaporítom a szót, és nagyszabású kutatásokra sincs szükség: a számítógépes szleng rohamos elterjedése hozta ezt a „forradalmi” váltást: ma már mindenki tudja, hogy a link az a weboldalak leágazásait, kapcsolódó anyagait jelenti. És máris helyesbítek: nem így pontos, hogy mindenki tudja, hanem hogy csakis ilyen értelemben tudják, és használják a kifejezést. Kell-e jobb bizonyíték minderre, mint az idei szóbeli érettségi egyik szövegértelmezési feladatával kapcsolatos tapasztalatom: a feladat az volt, hogy a maturandus értelmezze a „bal lábbal kelt fel” szófordulatot, illetve mondjon rokon értelmű kifejezést. Segítségképpen tereltem figyelmét a „linkelésre”, s csak mikor láttam döbbent arckifejezését, kértem elnézést a figyelmetlenségemért(?!), és biztattam mondandója folytatására azzal, hogy „linkelj csak bátran, linkelj!”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!