2011. április 20., 09:512011. április 20., 09:51
A politikai céljait a részvételi és képviseleti demokrácia minőségének, a társadalmi igazságosságnak, valamint az ökológiai fenntarthatóság megteremtésére alapozó párt képviselői az elmúlt időszakban Kárpát-medencei látogatások keretében igyekeztek ellensúlyozni, hogy alakulatuk neve nemigen cseng ismerősen a külhoniak fülében. Nem véletlenül, hiszen határon túli ügyekben az LMP mindeddig csak kevésszer hallatta a hangját, ellenben sokszor olyankor is árnyékra vetődött. Például amikor élesen bírálta az Orbán-kormány médiatámogatásait, és éppen azt a bukaresti magyar lapot vette védelmébe, amelyik az elmúlt öt évben a baloldali kormányok részrehajló támogatásának haszonélvezője volt.
Vagy amikor megszavazta ugyan a kettős állampolgárság kiterjesztéséről szóló törvényt, de ellenzi a honosítottak szavazati joggal való felruházását. E téren még elfogadható az az indoklásuk, miszerint egy adott közösségben azoknak kell döntést hozniuk, akik magukon viselik ezeknek a döntéseknek a következményeit, ama érvelésük viszont gyenge lábakon áll, miszerint a szavazójog összeegyeztethetetlen az autonómiatörekvésekkel. (Mintha Bukarest csak a román állampolgárok alkotta Székelyföld önrendelkezését lenne hajlandó elismerni…) No de ez a dilemma is legyen csak az LMP baja.
Az erdélyi magyarok fájdalma ez esetben az, hogy miközben a párt vezetői – például az RMDSZ februári kongresszusán – többször hangoztatták: az anyaországi alakulatoknak nem szabad „Budapestről osztani az észt” a határon túlra, ők tettekben, erdélyi magyar fotósok alkotásainak letakarásával fejezték ki a külhoniak iránti „szimpátiájukat”. Azaz bort isznak és vizet prédikálnak: nem akarják, hogy mi beleszóljunk az anyaországi politikába, viszont éppen ők használták fel belpolitikai céljaikra, jelesül az Orbán-kormány bírálatára a határon túliakat. (Mondjuk, „kordonbontó” akciójukkal azzal is célt tévesztettek, hogy a Kossuth teret még 2009-ben jelölték ki a kiállítás helyszínéül, amikor az Orbán-kormány még sehol se volt – de ebbe meg mi nem szólunk bele.) Reméljük, az LMP is belátja: a külhoniakkal kapcsolatban lehet másképp is politizálni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!