2009. december 24., 09:472009. december 24., 09:47
A kormányoldal matematikai többségét jóval meghaladó szavazattöbbség azt jelzi, a két ellenzéki párt a pártelnökök által megfogalmazott heves bírálatok ellenére elismerte vereségét, így azok honatyái akár a pártfegyelmet is felrúgva átvoksoltak a Boc-kabinetre. Nem mintha hirtelen megvilágosodás nyomán meggyőződtek volna arról, hogy mégiscsak ez a lehető legjobb kormány, de bizonyára ők is belefáradtak az eddigi szélmalomharcba. A kabinet számára természetesen a neheze csak most kezdődik, és ez különösen igaz az RMDSZ-re, amely máris kénytelen volt elszenvedni az első pofont: bár megkapta a művelődési tárcát, az egyházügyet kivonták a hatásköréből - valljuk be, ez azért így karácsony előtt nem volt a legbarátságosabb lépés az újdonsült koalíciós partner részéről. Mindez máris előrevetíti, hogy a kisebbségi törvény kibrusztolása nem lesz egyszerű - még az is megtörténhet, hogy például a verespataki aranybányaprojekt elfogadásáért cserében kell feltételül szabni. Már ha egyáltalán napirendre kerül: a liberálisok felé tegnap megfogalmazott államfői felkérés nyomán úgy tűnik, mintha az RMDSZ-t inkább csak amolyan szükségmegoldásnak tekintené. Ám most inkább próbáljuk kihasználni a rövid fegyverszünetet, szívjuk be a karácsonyi halászlé vagy töltött káposzta illatát, örüljünk az ajándékoknak, az ünnepnek, annak, hogy a politikusok helyett a család kerül a figyelem központjába. És próbáljunk lazítani, erőt gyűjteni az új évre. Ránk fér.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.