2011. április 29., 10:022011. április 29., 10:02
Tény, ami tény, a kezdeményezésekben fölfedezhető némi kultúrharcos igyekezet, és az is megállapítható, hogy a jelenlegi gazdasági és szociális helyzetben nem feltétlenül az a legfontosabb a mindennapi megélhetési gondokkal küzdő polgár számára, hogy a Köztársaság vagy a II. János Pál pápa nevet viseli valamely köztér. Viszont az ilyen akciók kiválóan alkalmasak arra, hogy a konkrét életszínvonal-fellendítő intézkedések helyett olyan szimbolikus gesztusként funkcionáljanak, amelyek célja, hogy a kezdeményezőket nemzeti elkötelezettségű hazafiakként tüntessék fel.
Azt ugyanakkor mégsem lehet kijelenteni, hogy teljes mértékben fölöslegesek lennének, és ha életszínvonal-javulást nem is hoznak, azért az mindenképpen jobb közérzetet biztosít a józan gondolkodású polgár számára, ha a továbbiakban nem valamely kommunista ikon, pribék vagy egyszerűen arra méltatlan és érdemtelen, tehetségtelen politikus nevét viselik a közterek. Arról nem is beszélve, hogy ha már a kulturkampfnál tartunk, akkor most épphogy az eredeti kultúrharc nyomainak eltakarítása folyik. Mert hát a múlt eltörlésére tett kísérlet jegyében történt meg először, hogy közterületeket és intézményeket tömegesen átneveztek. A legendás 133 nap, azaz a kommunisták 1919-es első rémuralma alatt még a régi szobrokat, emlékműveket is vörös rongyokkal takarták el, 1945 után pedig az átnevezések intézményesültek.
És arról se feledkezzünk meg, hogy a haladó, modern szellemű kultúrharc jegyében nem csupán a szimbolikus térben hajtottak végre tisztogatást, de az eltörölni kívánt múlt képviselőit fizikailag is megsemmisítették. Még 1918-ban az elmúlt kétszáz esztendő egyik legjelentősebb államférfiját, Tisza Istvánt lőtték le orgyilkosok, majd a vörösterror idején mészárolták le a rendszer ellenségeit (igaz, ezt még kiegyenlítette a fehérterror), 1945 után viszont a polgári rend képviselőit, a gazdag parasztokat már büntetlenül gyilkolták meg vagy deportálták, forgatták ki vagyonából, és a tudomány, a gazdaság és a művészet terén igazi kontraszelekció valósult meg. Az elrettentő példából okulva a mostani „kultúrharc” esetében jó lesz vigyázni, hogy ne egyéni bosszúk és mániák kiélésének eszközévé váljon, hanem szellemi kármentés legyen, amely nem személyek, csak egy gyilkos ideológia – és egyáltalán az ideológiák józan ész elé helyezése – káros maradványainak felszámolását célozza.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!