2009. január 14., 00:182009. január 14., 00:18
Ha pedig az asszony valamiért zsörtöl, türelmesen végighallgatom, de csak akkor, ha valami konkrét és komoly dologról van szó, mert ha csak folklórról vagy mesékről, akkor hátramegyek a csűrbe fát hasogatni. És nem fogok rohangálni egyik hivatalból a másikba, hanem szépen, nyugodtan elsétálok, mert a mindennapi séta az egészséges életmód része: használ a vérkeringésnek és az agy kiszellőztetésének. Továbbá a munkához is úgy fogok odaállni, hogy más is hozzáférjen, könyököljön, furakodjon, nyomuljon, aki akar, mert én nem. Amúgy sem a stílusom.
Egyből kitalálhatják, hogy a tervem olyanná lett, mint a Petőfi Sándoré, midőn egész úton hazafelé azon gondolkoda, miként fogja szólítani rég nem látott édesanyját. Tehát az új esztendő első napjától rohanok. Valaki a minap azzal nyugtatott, hogy nem rajtam múlik, hanem azon, hogy a Föld a naprendszernek olyan részében tartózkodik mostanság, amelynek köszönhetően másak a mágneses terek, a rezonanciák – remélem jól emlékszem a kifejezéseire –, következésképpen a földi nap sem huszonnégy órából áll, hanem annál kevesebből, s a normális felnőtt emberi szívritmus már nem a megszokott hatvan–hetven dobbanás percenként, hanem ennél több. Egyszóval felgyorsult minden, nem csoda, hogy a nagy rohanásban nem érjük utol saját magunkat. S itt-ott felejtünk ezt-azt, mint például minap a hivatalban a Daciánk kulcsait.
Másnap gyanakodva néztek rám, amiért titkolom, hogy két kocsink van, s kedvünk szerint váltogatva, mint más az inget, a bugyit, a nyakkendőt, vagy a zoknit, hol az egyikkel, hol a másikkal furikázhatunk. Ejnye-bejnye, kis hamis, aki sohasem kérkedik, nem nagyzol, nem dicsekszik, hanem néha rohangálva iparkodik, de csendben gyűjtöget, s van két kocsija. S bezzeg. Amúgy a tétel helyénvaló lenne. Azzal a pontosítással, hogy kocsiból egy van. Csak a kulcsokat váltogathatjuk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok