2011. november 22., 09:172011. november 22., 09:17
Amiknek ugyebár semmi közük az együttérzéshez, fájdalomhoz, szenvedéshez, sokkal inkább például a kárörömhöz. Hogy mások milyen sűrűn gondolnak, ezeknek a félelmetes hüllőknek a testnedveire, nem tudom, de én nagyon ritkán foglalkozom a krokodilkönnyekkel. Nemrég viszont folyamatos déja vu érzésem volt, amíg néztem-hallgattam az államelnök közrádióbeli beszédét, helyesebben az empátiától el-elcsukló hangon elrebegett fájdalmát, amit egy-egy nyugdíjasnak vagy tanárnak, orvosnak, közalkalmazottnak már a gondolatára is érez. Hisz ő tudja, hogyne tudná, mennyire üres a zsebünk, korog a gyomrunk, és maholnap már az ülepünk is kilóg a gatyából, de ahol nincs, ott ne keress. Ez az igazság, az egyedüli, a színtiszta. Ami valódisága mián ragyog, mint a frissen legördülő könnycsepp.
Mivel az elnöki sóder közepette nem bámultam mereven a képernyőt, nem tudom megmondani, hogy ezek után elmorzsolt-e az egyébként nyugdíjasokkal, tanárokkal, orvosokkal, közalkalmazottakkal mindig nagyon marcona tengerimedve néminemű váladékot a szeme sarkában, de mivel nem először tette volna, lehet, hogy igen. Csak amit jó hét éve még majdnem szipogva mi is elhittünk neki, mármint hogy menynyire sajnálja hirtelen megbetegedett kollégáját, aki helyett fel kell áldoznia magát, és ringbe szállnia az elnöki székért, de hát üsse kő, egy közepes erősségűnél is gyengébb tengeri vihar lesz az egész, márpedig ő megbirkózott a nagyon erős égszakadásokkal is. Hogy sajnáltuk szegényt, ahogy az öklével dörzsölte-morzsolta a szemét – akkor még nem is sejtve, hogy nem a tengerimedve, hanem a krokodilus egyenes ági rokona. S mint ilyennek, a könnyei sem azok, aminek látszanak. És szavaztunk rá.
Megválasztása után pedig nem sokkal, ha jól emlékszem, be is jelentette, hogy az ominózus barát és harcostárs betegsége nem belső szervi, hanem a külső szervekhez köthető: zsarolhatóság a tudományos neve a bajnak. Felkaptuk a fejünk, de már késő volt. Ez a mostani beszéd is valami nagy sunyiságot készít elő. Csak közben már a krokodilrokonság nyilvánvalóvá vált. És remélhetőleg a természetbarátok egyre növekvő tábora nagyon sokat tud erről az élő kövületnek tartott hüllőfajtáról és könnyhullatásainak a természetéről is.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.