
Méltó, méltóság, közméltóság – világos, egyértelmű szóösszefüggések, melyek nemcsak a mi nyelvünkben, de minden latin eredetű nyelvben is – a románban például demn, demnitate, demnitar – hasonló.
2013. június 30., 21:262013. június 30., 21:26
2013. június 30., 22:242013. június 30., 22:24
Tehát csak egy arra méltó magatartású ember érdemelheti ki egy közösség szószólói, képviselői tisztségét. Vagy inkább érdemelhetné ki?! Nem is volna olyan feltűnő a helyesbítés, mivel – sajnos – egyre több esetben kell tapasztalnunk, hogy a közméltóságok nagyon is méltatlanul viselkednek.
A magam részéről már annyira megszoktam, hogy alig veszek észre egy-egy újabb méltatlanságot, legutóbb viszont felkaptam a fejem: egy fontosnak mondott törvénytervezet megvitatásának elhalasztásáról volt szó, nem éppen az őszi, de majd a valamikor nyáron összehívandó különleges parlamenti ülésszakig, mire az egyik szenátor, aki civilben a miniszterelnök apósa, csak úgy mentében, a válla felett visszaszólt, hogy erről a nyári ülésről nem kellene sokat beszélni, mivel a közméltóságoknak már megvan a jó előre elhatározott üdülési tervük, repülőjegyek lefoglalva... És egyáltalán, valamikor pihenni is kell.
Kell bizony, a népi bölcsesség is azt mondja ugyebár, hogy nyugalom után édes a pihenés. Nem mintha irigyelném őkelmééktől a nyugodt kikapcsolódást, ha az év zömében látható nyomai volnának annak, hogy a mindenkit érintő közügyek pozitív megoldásaiba egyáltalán megpróbáltak volna bekapcsolódni, a vége- hossza nincs vallásos és világi ünnepek megülése mellett – miközben például a tanerők méltatlanul alacsony fizetését azzal magyarázzák, hogy ott az a rengeteg vakáció.
De ettől eltekintve, az sem válik dicsőségére ennek a dicső seregnek, hogy nemtől, kortól, pártoktól és ideológiáktól függetlenül alig múlik el nap, hogy fel ne bukkanjon valamelyikükről újabb tisztáz(hat)atlan telek-, ingatlan- vagy földmismás. Meg amikor kiderül, hogy sokan szépen bezsebelik az adóinkból összekuporgatott tetemes összegeket luxushotelre, kiszállásra, holott alig moccannak ki a fővárosi villájukból, legföljebb a livingből kimennek a kerti uszodáig vagy a teniszpályára. Közben pedig a bizniszt még csak nem is felnőtt gyerekeik, testvéreik, sógorok-komák irányítják, de a törvény vállvonogatása mellett „komoly\" kisóvodás vagy hajlott korú beteg üzletemberek, akkor szeretném, ha közfelkiáltással a honi értelmező szótárakban a közméltóság mellett alternatívaként megjelenne a közméltatlanság is.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!