VEZÉRCIKK – Lehet némi igazság abban, hogy mostanában, a választási kampány idején kerül reflektorfénybe az egészségügyi rendszer megszámlálhatatlan rákfenéje, hiszen semmi sem húsba vágóbb az ember egészségi állapotánál.
2016. május 25., 19:502016. május 25., 19:50
A kérdéskörrel és annak nyúlványaival – a spekulációkkal, ferdítésekkel, öszszeesküvés-elméletekkel, vádaskodásokkal, bűnbakkereséssel – könynyedén lehet nemcsak riogatni, zsarolni, manipulálni, hanem ígérgetni, szavazatokat gyűjteni is. Józan paraszti ésszel is belátható azonban, hogy az, amitől mostanában a média visszhangzik, csak töredékét láttatja az egészségügy egészét át- meg átható korrupciónak, mindez a rendszer betegségének csupán pár szimptómáját villantja fel. A maffia és korrupció polipkarjaival mindent behálózó fertőtlenítőszer-ügy felszínre kerülése nyomán is kiderült: rengeteg a jéghegy.
Közülük csak az egyiknek a csúcsa, hogy mennyire kiszolgáltatott a rendszer a beszállítóknak, így ha az orvosok be is tartják az előírásokat, óriási veszélynek tehetik ki a beteget és önmagukat. Az is a bonyolult kórkép egyik tünete, hogy az Eurostat adatai szerint a jelenleg rendelkezésre álló technológiák és szaktudás felhasználásával megelőzhető lett volna 2013-ban a hazai kórházakban bekövetkezett halálesetek majdnem fele – e tekintetben Románia az utolsó helyre került a kontinens országait felsorakoztató listán.
A kórképbe tehát megannyi, a híradásokban megjelenő, tünetként értékelhető gond beletartozik, de a betegség „leírása\" valószínűleg korántsem teljes. Nyilván a sikeres megoldáskeresés tekintetében a „kórtörténet\" is lényeges lehet, annak számbavétele, hogy az elmúlt két és fél évtizedben mi minden betegítette meg a rendszert. A miniszterelnök szerint a kormány és a szaktárca feltérképezi a problémákat, felállítja a diagnózist, de mivel ez nyilván nem elég, (többek közt törvényhozási) megoldásokat is javasol, viszont a hivatásukat, büszkeségüket, pácienseiket komolyan vevő orvosoknak is hasonlóképpen kellene cselekedniük. „Ne várják a fentről jövő utasításokat, hanem legyen bátorságuk kimondani, hogy mi az, ami rosszul működik, hiszen minden becsületes ember közbenjárására szükség van a rendszer orvoslásához.
Ha a páciens (ez esetben az egészségügyi rendszer) nem akar meggyógyulni, az orvos (ez esetben a kormány) nem tudja meggyógyítani\" – mondta Cioloş. Kérdés viszont, hogy az analógia helytálló-e? Vajon mi lehetne valójában a rendszer „ügyeletes orvosa\"? És tényleg lenne bátorságuk a mélységesen korrupt rendszerben dolgozóknak nyíltan nevükön nevezni a gondokat? De ha igen, valóban célba érnének és hatékonyak lehetnének az effajta helyzetjelentések? Vagy továbbra is maradnak a jéghegyek, amelyeknek csúcsára sokszor csak kampányok idején esik reflektorfény?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!