VEZÉRCIKK – A diagnózist nagy vonalakban felállították, most következhet az egyáltalán nem olcsó terápia – nagyjából így összegezhető annak a nagyváradi tanácskozásnak a lényege, amelyen partiumi és erdélyi szakemberek egyeztettek arról, hol lenne szükség magyar nyelvű kórházra.
2016. április 11., 19:132016. április 11., 19:13
A tanácskozás előzménye, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület már a telket is megvásárolta Nagyváradon, és a megvalósíthatósági tanulmányt is elkészíttette.
A kórház felépítéséhez ugyanakkor magyar állami támogatást kért – csakhogy az intézmény befogadására bejelentkezett Csíkszereda és Marosvásárhely is. A váradi tanácskozáson a rivális tervek „összefésülésére” tettek kísérletet, és végül olyan, kompromisszumos nyilatkozat született, amely szerint mind a váradi, mind a csíkszeredai regionális kórházra szükség van.
Most már csak pénzre lenne szükség, amit viszont nem lesz könnyű előteremteni. Eleve szégyenletes és méltatlan, hogy a magyar államnak kell a zsebébe nyúlnia erdélyi magyar kórházépítésre, mivel a román állam az adónkra igényt tart ugyan, de abból nem hajlandó biztosítani az anyanyelvi ellátást a magyar adófizetők számára. Sőt a kolozsvári kórházban hiányos románnyelv-tudása miatt megalázott székelyföldi lány esete éppen azt jelzi, hogy a sovinizmus még a hippokratészi esküt is felülírja.
Pedig mi, magyarok is ugyanúgy fizetjük az egészségbiztosítónak a kötelező hozzájárulást, mint a románok – cserébe viszont a gyakran hiányos egészségügyi szolgáltatások mellett még lenézés és kioktatás is jár annak, aki nem képes a saját szülőföldjén egy számára idegen nyelven megfelelően kifejeznie magát. Holott ha van olyan terület, amelyben fontos az anyanyelvhasználat biztosítása, az épp az egészségügy, hiszen gyorsabbá és hatékonyabbá teheti az ellátást, ha az orvos és a páciens kommunikációját nem nehezítik nyelvi gondok.
Ehelyett viszont azt tapasztaljuk, hogy még a magyar nyelvű orvosképzés ellen is folyamatosak a támadások. Pedig egyértelmű, hogy a magyar nyelven teljes körű szolgáltatást nyújtó egészségügyi intézmények a szó szoros értelmében életmentőek lehetnek a magyar közösség számára.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!