Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Konzultációs színjáték, elnökválasztási figyelemelterelés

2024. július 05., 12:202024. július 05., 12:20

A közmondásból ismert helyzetbe hozta magát Macrel Ciolacu miniszterelnök az elnökválasztás időpontjáról a pártokkal kezdeményezett egyeztetéssel: megásta a vermet a koalíciós partner liberálisoknak, majd ezt követően határozott, peckes léptekkel belegyalogolt.

Mint ismeretes, a konzultációt azért kezdeményezte, mert a liberálisok közölték: már nem akarják szeptemberre előre hozni az elnökválasztást, megfelel nekik az eredeti, novemberi időpont.

Ciolacu viszont ragaszkodott volna a még az év elején rögzített, szeptemberi időponthoz, ami koalíciós feszültséghez és személyeskedésbe torkolló szópárbajhoz vezetett.

A választás előrehozatalának vagy eredeti időpontban való megtartásának természetesen semmilyen objektív előnye sincs az ország polgárai számára, kizárólag a koalíciós pártok választási kampányérdekei állnak a háttérben.

A liberálisok azért változtattak állápontjukon, mert alaposan eltaktikázták magukat: eredetileg arra számítottak, hogy Klaus Iohannis államfőt tényleg megválasztják a NATO főtitkárává, így pártelnökük, Nicolae Ciucă a szenátus elnökeként az alkotmány értelmében ügyvivő államfővé avanzsál, és ebbéli minőségében, hivatalban levő elnökként vehet részt a választáson.

Mint tudjuk, nem így történt, Iohannis végül alulmaradt – nem mintha akár csak egy pillanatig is lett volna esélye a győzelemre –, így a liberálisok számára már kényelmetlenné vált a választás előre hozatala, hiszen

Ciucă a szenátus elnökeként jóval kevésbé látható, és kevesebb megjelenési lehetősége van a nyilvánosság előtt, mint ügyvivő államfőként.

Ráadásul szavazótáboruk jelentős része – kévén jórészt városi, középosztálybeli – szeptember közepén még valamely napfényes külföldi tengerparton nyaral, és esze ágában sincs választási ügyekkel foglalkozni.

Ezért aztán a liberálisok visszakoztak.

Ciolacu viszont éppen ezért ragaszkodott volna a választás előre hozatalához, hiszen ebben az esetben

az nyom többet a latban, hogy melyik párt rendelkezik pillanatnyilag nagyobb támogatói bázissal.

Mivel pedig ez jelenleg – és várhatóan szeptemberben is – a PSD, szívesen látná a szeptemberi választásokat, elvégre ebben az esetben nagy lenne az esély arra, hogy egy jó mozgósítással a 30 százalék körüli aránnyal amúgy is a legnagyobb támogatottságú PSD jelöltje végez az élen – vagy ha függetlenként Mircea Geoană, a NATO főtitkár-helyettes is elindul, a másodikon – az első fordulóban.

Ezért próbált minden követ megmozgatni annak érdekében, hogy valamilyen formában nyomást gyakorolhasson a PNL-re, és rákényszerítse az eredeti, szeptemberi időpont elfogadására.

Erre a kormányalakítások előtt is alkalmazott konzultációt találta a legalkalmasabbnak, amelyre az összes releváns pártot meghívta.

Természetesen az egész nem volt több színjátéknál, amelynek az lett volna a célja, hogy egyfajta konszenzusos, demokratikus alapú legitimitást kölcsönözzön a választások időpontjáról szóló döntésnek.

Csakhogy ő is eltaktikázta magát.

Az ellenzéki pártok ugyanis jóformán egységfrontban utasították el a szeptemberi időpontot – csak az AUR elnöke, George Simion jelezte, hogy bármikor áll a megmérettetés elé –, ezzel aztán nagyjából be is árazták Ciolacu konzultációjának az értékét.

Persze éppen ezzel kiskaput is biztosítottak neki, hogy az igazán kínos arcvesztést elkerülje, hiszen arra hivatkozhat a novemberi időpont megjelölésével, hogy arról a demokratikusan megválasztott pártok többségének akarata nyomán döntöttek – csakhogy az elnökválasztás időpontjának kitűzése nem az ellenzék, hanem a kormány feladata.

Vagyis a késő őszi időpont mindenképpen azt jelenti, hogy Ciolacu alulmaradt a koalíciós partnerrel szemben.

Mindazonáltal az, hogy a parlamenti választások időpontját az elnökválasztás két fordulója közé, a december elsejei román nemzeti ünnep napjára tűzték ki, mindkét kormánypártnak kedvez, hiszen így a felfokozott választási hangulatban sikerülhet jobban mozgósítani.

Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a PSD nem felejti el a liberálisoknak ezt a megszégyenítést, és alkalomadtán viszonozza majd – akár többször is, mint Lúdas Matyi.

Persze az is benne van a pakliban, hogy

az olyan, valójában mellékes kérdések beemelése a közbeszéd első vonalába, mint az elnökválasztás időpontja, valójában mindkét koalíciós párt számára kedvező, hiszen kiválóan alkalmas a figyelem elterelésére,

ha hetekig arról szólnak a hírek, hogy akkor most szeptemberben vagy novemberben járuljunk az urnák elé.

Amíg az határozza meg a közbeszédet, hogy mikor legyen az államfőválasztás, illetve az, hogy a koalíciós pártok között emiatt konfliktus alakult ki, addig sem a kormányzati teljesítményről, a várható ár- és adóemelésekről van szó.

Ráadásul az is jótékony homályban marad, hogy

példátlan módon jóformán még azt sem tudni – legfeljebb sejteni lehet –, hogy egyáltalán mi a felhozatal, kik lesznek a jelöltek, és mit ajánlanak a polgárok szavazataiért cserébe.

Úgyhogy nyugodtan számíthatunk arra, hogy a koalíciós pártok találnak még ehhez hasonló témákat, amelyeken hosszasan lehet rugózni a nyilvánosság előtt, és kiválóan alkalmasak arra, hogy egymásra mutogatva áltémákkal térítsék el a közbeszédet a valóban fontos dolgok megvitatásától.

Sőt még az sem kizárható, hogy amennyiben valamelyik fél úgy látja, hogy egyre kilátástalanabb a helyzet, a koalíciót is felrobbantja, hogy ellenzékből futhasson neki az elnök- és a parlamenti választásnak.

Mondjuk

ilyen körülmények között nem csodálkozunk, hogy az embereknek elegük van a fősodratú pártokból, és inkább egy – legalábbis névleg – kívülálló, pártfüggetlen államfőt szeretnének.

Persze például Mircea Geoanáról sem tudjuk még, hogy általános, PR-szakkönyvekből kimásolt lózungokon kívül mit kínálna államfőként.

De sokat elárul a romániai közhangulatról, hogy még ennek ellenére is inkább őt választanák a jelenlegi hazai kínálattal szemben.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Trump saját maga által előidézett kudarca

Nincs mit szépíteni: az amerikai választópolgárok alaposan beintettek Donald Trump elnöknek a második mandátuma első majd' két évében mutatott, acélosnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető teljesítményért.

Balogh Levente

Balogh Levente

Az AUR magyarellenes csapdája

A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?

Páva Adorján

Páva Adorján

Valami mindig bűzlik Románia közigazgatási húsdarálójában

Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.

Balogh Levente

Balogh Levente

Kétséges stabilitás

Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

A Tisza, az RMDSZ, az erdélyi magyarok és a Csillagok háborúja

Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.

Kiss Judit

Kiss Judit

Ország, város, church. Alulnézet

Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.

Makkay József

Makkay József

A megszorítások országa: meddig húzhatjuk össze a nadrágszíjat?

Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.

Hirdetés