2009. október 30., 12:332009. október 30., 12:33
Pedig úgy tűnt, ezúttal az MSZP és az SZDSZ is kész rábólintani a jogszabályra, a KDNP viszont nehezményezi, hogy az MSZP korlátozott jogkörökkel járó állampolgárságot biztosítana azoknak, akik nem Magyarországon élnek, és nem ott adóznak. Az, hogy az MSZP és az SZDSZ most miért állt hirtelen az állampolgárság kiterjesztése mellé, egyértelműen a politikai konjunktúrának tudható be.
A gazdasági és erkölcsi válságért e két pártot teszik felelőssé a választópolgárok, hiszen az elmúlt hét évben közösen kormányozták az országot. Ennek nyomán minden, általuk eddig képviselt politikai nézet hiteltelenné vált, miközben az immár elsöprő fölényben lévő jobboldal hitele rendkívüli mértékben megnőtt – ez pedig kiterjed minden, általuk képviselt ügyre, így a kettős állampolgárság kérdésére is.
Így a nemzeti kérdések, illetve a határon túli magyarok ügye is ismét sarkalatos ponttá vált, az MSZP és az SZDSZ pedig nem teheti meg, hogy további, súlyos arcvesztés nélkül kitartson korábbi, ellenző álláspontja mellett, hiszen ezzel csak megerősítenék a róluk kialakult negatív képet, amely szerint „nemzetellenes” pártok. Egyértelmű ugyanakkor, hogy az állampolgárság kiterjesztésével kapcsolatos félelmek – hogy annak révén több millió jobboldali szavazó kerülne a választási rendszerbe, ami „bebetonozhatná” a jobboldal uralmát – nem múltak el. Ennek kívánja az MSZP elejét venni a szavazati jogra és a szociális juttatásokra vonatkozó korlátozásokkal.
A helyzet az, hogy tulajdonképpen igazuk van, de nem azért, amiért ők hiszik. Ostobaság lenne a több milliós határon túli magyar közösséget homogén közegnek tekinteni. Tény ugyan, hogy az MSZP és az SZDSZ a 2004. december 5. előtti ellenkampánnyal magára haragította a határon túliakat, ám sértő ránk nézve, ha agyatlan tömegnek gondolnak, amelyben már genetikailag kódolt a valamely oldal iránti szimpátia.
A felvetésük egyszerűen azért jogos, mert nem korrekt, ha a partvonal mellől úgy szólunk bele a magyarországi belpolitikába, hogy a közvetlen következményei nem rajtunk csapódnak le. Ugyanilyen inkorrekt, ha egy olyan rendszer juttatásait igényeljük, amelybe egy fillért sem fizettünk be.
Az állampolgárság nyújtotta háttérre ugyanakkor szükségünk van – az érzelmi tölteten túl a szlovákiai nyelvtörvény a konkrét hasznára is rávilágít, hiszen egy másik ország védelmét élvező állampolgárokkal már macerásabb packázni. Mindaddig tehát, amíg elegendő, ha valamely felmenő magyar születési anyakönyvi kivonatával bevonulva valamely idegenrendészeti hivatalba vagy konzulátusra gyorsan, az eddigi huzavona nélkül, könnyített eljárással megkapjuk a magyar útlevelet, nem is kell több. Ezt viszont minél hamarabb és gödülékenyebben biztosítani kellene végre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok