VEZÉRCIKK – A politika a kompromisszumok művészete – tartja a mondás, és mi is csak egyetérteni tudunk azzal, hogy bizonyos esetekben a felek többet nyerhetnek, ha valamennyit engednek, mint ha mindketten körömszakadtáig ragaszkodnak követeléseikhez.
2014. május 08., 20:342014. május 08., 20:34
Az RMDSZ és koalíciós partnere, a Szociáldemokrata Párt (PSD) viszonyában például a még éppen elfogadható kompromisszumok körébe tartozik, ha az EP-választásig már nem töltik be az RMDSZ-nek járó államtitkári tisztségeket. Mindkét párt kampányol, és az a két hét már nem a világ.
Azt viszont már engedtessék meg vállalhatatlan kompromisszumnak tekintenünk, hogy a magyar szervezet koalíciós partnere a magyarellenes érzelmekre nem csupán rájátszva, de egyenesen azokat szítva kampányol. Elfogadhatatlan, hogy Szatmár megyében maga Ponta kormányfő buzdítja az ellenzéki pártok szavazóit is arra, hogy a PSD frissen igazolt jelöltjére szavazzanak, nehogy a magyaroké legyen a mandátum, az pedig egyenesen vérlázító, hogy a szociáldemokraták egyik, a magyarellenességet immár főállásban művelő honatyája ellenséges államnak nevezze Magyarországot.
Vannak határok, amelyeknek az átlépése még kampányban sem megengedhető. A gyűlölet szítása, a kisebbségellenes érzelmekre való rájátszással való voksszerzés nem lehet szalonképes, nem lehet legyinteni, hogy ugyan, kampány van. Ha ugyanis kampányban bocsánatos bűnnek tekintik, azáltal legitimálják ezt a fajta diskurzust, amely aztán már kampányidőszakon kívül is állandósulhat.
Ezért a kompromisszumkészség mellett a magának a magyarság kizárólagos képviselőjének szerepét vindikáló szervezetnek talán illene nyilvánosan az asztalra csapnia. Már csak azért is, mert például amikor arról lett volna szó, hogy magyar pártokkal fogjon össze, és közös, koalíciós listát állítsanak az EP-választásokra, megmutatta, hogy tud ő kompromisszumképtelen is lenni.
Igaz, az RMDSZ hegemóniáját elfogadó, önállóságát jórészt feladó MPP-vel már hajlandó egyeztetni az autonómiatervezetről. Bizonyára komoly, érdemi egyeztetés és véleményütköztetés zajlik majd, és nem tekinthető az egész – hogy az RMDSZ-elnököt idézzük – kampányidőszakra időzített „médiabalettnak”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!