Tulajdonképpen soha nem díjaztam különösebben az április elsejei bolondozásokat, pontosan nem is tudom, miért, de néhány komolyan vett bolondságra még most is emlékszem, sőt jól meg is nevettetnek.
2014. március 31., 21:062014. március 31., 21:06
Tíz- vagy tizenegyedik osztályban történt a német nyelvet különösen jól beszélő padtársammal, hogy április elsején felelni hívta ki az osztályfőnökséget is ellátó némettanárnőnk, de csak felállt és bejelentette, hogy ő ilyen vicceknek nem dől be, esze ágában sincs kimenni felelni.
Tanárnőnk döbbenten nézett rá, és elkezdett erősködni, hogy viccről szó sincs, hogy is gondol ilyesmit. Nem, áprilisi tréfáknak nem dől be, nem megy ki. De akkor egyest kell adnom, mondta a tanárnő, mire a padtársam bólintott. Olyan abszurd volt az egész jelenet, hogy senki nem nevetett, csak figyeltünk, mi is fog történni. A tanárnő még próbálkozott a rábeszéléssel, hisz nem tudásról szó sem lehetett, a mellényzsebéből kapta volna elő a fiú az aznapi leckét. De ő nem és nem.
A vége az lett, hogy kettest kapott, magyarázatként annyit fűzött hozzá a tanárnő: el akarja kerülni a vádat, hogy majd ír mellé egyszer egy nullást. A fiú elfogadta, s ezzel nem is esett többet szó a történtekről. Visszagondolva talán ez volt a felnőtté válásának próbája, a saját döntése melletti kiállás, ki tudja, lehet viszont, hogy egyszerű áprilisi tréfának szánta az egészet.
A másik eset a fizikatanárunkkal történt, akinek egy kissé a fejére nőttünk, sok mindent megengedtünk magunknak. Egy péntek 13-án kórusban kezdtük kérlelni, hogy se felelés ne legyen, se új lecke, inkább csak beszélgessünk, mert ez kétszeresen is szerencsétlen nap... Elmondtuk néhányszor mondókánkat, várva a választ. A tanárunk rezzenéstelenül hallgatta az óbégatást, majd megkérdezte: és véletlenül nincs április elseje is? Elhallgattunk, persze hirtelen nem vettük a lapot. Ő viszont ezt használta ki, és tudtunkra adta: ha csak péntek 13-a van, és nincs április elseje is, akkor felelés nem lesz, de a leckével megyünk tovább.
Saját tanári munkámban pedig egyszer volt emlékezetes áprilisi bolondság, amikor egy osztály megfordította a padokat, és az egész terem a visszájára fordult. Amikor beléptem, kicsit megszeppentek, de én mintha észre sem vettem volna. Óra végén megkérdezték, nem tűnt-e fel valami, én pedig csodálkozva visszakérdeztem, mi kellett volna feltűnjön. Érdekes módon közben végig magam előtt láttam a sok évtizeddel azelőtti németórát. Talán akkor értettem meg igazán.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!