VEZÉRCIKK – Változott-e Románia a Colectiv-tragédia óta? – tehető fel a kérdés a 64 halálos áldozatot követelő bukaresti tömegszerencsétlenség egyéves évfordulója apropóján.
2016. október 31., 19:442016. október 31., 19:44
A dilemma persze nem pusztán arra vonatkozik, hogy megtörtént-e a tűzvész felelőseinek elszámoltatása, vagy hogy levonták-e a megfelelő tanulságot a szakhatóságok a hasonló katasztrófák elkerülése érdekében. Szó mi szó, e téren nem történtek megnyugtató lépések az elmúlt egy év során. Ennél talán sokkal lényegesebb, hogy beteljesültek-e, vagy legalábbis tetten érhetőek-e ma is azok a folyamatok, amelyeket a tavaly októberi borzalmas baleset elindított a romániai társadalom körében. Hiszen a tragédia nyomán kirobbant utcai tüntetések legfőbb üzenete az volt, hogy egyszer s mindenkorra le kell számolni a szó szoros értelmében ölni képes korrupcióval, a hivatali hatáskörben elkövetett hanyagsággal és nemtörődömséggel. Az utca hangja akkor azt üzente a politikai osztálynak, a választott és kinevezett állami tisztségviselőknek, hogy Románia nem folytathatja következmények nélküli országként.
Persze nem állíthatjuk, hogy a Colectiv-katasztrófa ne járt volna következményekkel. A baleset „elsöpörte” hivatalából Victor Pontát és kormányát, azt a típusú hatalomgyakorlást, amely végeredményben a szerencsétlenséget kiváltó okok melegágya volt. A politikai pártok szemmel láthatóan megrettentek a váltást, változást, megtisztulást követelő felháborodási hullámtól, és ijedtségükben akkora társadalmi-politikai reformokat helyeztek kilátásba, hogy csuda.
Az eredményt ismerjük. A hazai egészségügyi rendszer ugyanúgy több sebből vérzik, mint egy évvel ezelőtt, több égési sérültet ma is képtelenek egyszerre ellátni a romániai kórházak, ráadásul az orvosok, ápolók épp hétfőn robbantottak ki sztrájkot, megelégelve a be nem tartott ígéreteket. Jobbára porhintésnek bizonyultak a pártok által meglebegtetett reformok is: a parlamentben ugyanúgy folytatódik az igazságszolgáltatás munkájának akadályozása, mint korábban, az alakulatok választási listái pedig hemzsegnek az elítélt vagy a nyomozó hatóság célkeresztjébe került jelöltek nevétől. Az RMDSZ mellveregetve hirdeti, hogy parlamenti frakcióinak összetétele jelentősen megújul december 11-én, eközben viszont a kampány, a retorika a régi maradt: a választások közeledtével olyan témákról és ügyekről fújja le a port a szövetség, amelyekkel két parlamenti megmérettetés közben ritkán hozakodik elő.
Miért nem lehet komolyan venni a választókat? Hová lettek tehát a tavaly október 30-ai szerencsétlenséget követően támasztott elvárások, de főleg a megfogalmazott ígéretek és vállalások? Holott a Colectiv-tragédia legfőbb üzenete az, hogy a társadalmi megtisztulás csak határozott belső igény esetén mehet végbe, ugyanakkor az idei választások kapcsán is elmondható majd: egy népnek olyan választottai vannak, amilyeneket megérdemel.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!