2009. május 19., 10:512009. május 19., 10:51
Tudom, hogy a Lili nevű hajadonnal is hiába egyezek ki, hogy ha húsvétra adtam néhány garast, karácsonyig ne álljon elém az utcán, mert amint elém kerül, reflexszerűen nyúlok a zsebemhez aprópénz után kutatva. Tudom, tudom, tudom, hogy mindezzel nem azt a célt segítem, hogy kisvárosom utcáin minél kevesebb koldus legyen, hanem talán a koldusokat futtató bűnszövetkezeteket. Mégsem tudok ellenállni az elesettség látványának, a könyörgő hangon előadott kéregetésnek.
Pedig sokszor megfogadtam magamban: többé soha! Minap meglehetősen furcsa kéregetővel találkoztam. Szép, színes, tiszta ruhába öltözött – amolyan igazi filmbe illő – cigánylány közelített felém, egyáltalán nem keltve az elesettség, a rászorultság látszatát, magabiztosan, tele önbizalommal mosolygott felém. „Kezicsókolom nénike!” – becézett negédes hangon, és továbbra is derűsen mosolyogva fűzte hozzá – „Álljék meg egy szóra!”
Ha nem mondta volna, akkor is „lecövekelek”, a romáktól általános társadalmi szinten nem tapasztalható illemtudás és tiszteletadás láttán. A hölgy, kihasználva meglepettségemet, hirtelen elkapta a kezem, s míg annyit mondhattam volna: „bükkmakk”, a kezembe csúsztatott egy lejt. „Legyen szerencséje az életben magának is, a családjának is” – szajkózta a már ismerős szöveget, azonban ezúttal a garas az én markomban volt, nem én adtam neki. No, ha eddig csak meglepett a viselkedésmód, ettől végképp földbe gyökerezett a lábam.
A cigánylány azonban folytatta: „Hogy még nagyobb szerencséje legyen, úgy talál, hogy maga a dupláját adja vissza nekem. Ha azt akarja, hogy a gyermekeinek is szerencséje legyen, háromszorosát adja, ha pedig az egész rokonságának szerencsét akar, ötszörösét adja.” Ámuldozva a „kiváló ajánlaton”, ráadásul annak tudatában, hogy édesapám épp nehéz műtét előtt áll, nem nehéz kitalálni, elvarázsoltságomban melyik opciót választottam. Néhány méterrel odébb azonban elöntött a pulykaméreg és dühösen meséltem az első utamba kerülő ismerősnek: „Nézd, hogy jártam!” Tájékozottabb ismerősöm azonban megvigasztalt: „Ez az új koldulási marketingstratégia. Nem tudtad?” Nahát…!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok