
Még mindig azt remélem, kiderül, hogy csak vicc ez az egész. Hogy valaki esetleg így akart bosszút állni azért, mert nem történt vele csoda. Vagy egy eszement lelki terroristának az ötlete.
2013. augusztus 27., 22:502013. augusztus 27., 22:50
Mindegy, csak igaz ne volna, mert ha az... Olyan hír érkezett, hogy a fõpátriárka megszervezi az épülõben lévõ Nemzetmegváltó Katedrális külsõ és belsõ pontjainak nyilvános árverését – a koldusok számára. Már ez is méltó az abszurd dráma atyjának, Eugen Ionescunak a tollára, de a vastagja csak ezután következik.
Hisz minden korrekt árverésnek van egy részletes követelménylistája, „természetesen\" (??!!) ennek is: a pályázati elõírások közt szerepel, hogy az illetõ koldusnak legalább hároméves szakmai gyakorlattal és évi minimum nyolcmillió eurós eddigi forgalommal kell rendelkeznie, a fõúton ugyanis százezer euró lesz egy hely évente, speciális, stratégiai helyeken pedig négyszázezer. Vagyis holmi ágrólszakadt egyének ne is merészkedjenek a templomi kufárok közelébe, úgysem rúghatnak labdába, bocsánat, úgysem nyújthatják majd alamizsnára a kezüket.
És ezzel még mindig nincs vége: ha beindul az üzem, akkor a feltételeket teljesíteni tudó, azaz kedvezményezett koldus a bevételének mindöszsze tíz százalékát tarthatja meg, kilencvent le kell adnia az egyháznak. Mert ez így keresztényi – zárta le a gondolatsort a hír szerkesztõje.Hát igen, össze sem tudnám számolni, hány olyan filmet láttam, aminek középpontjában a prostikat futtató stricibandák közti konfliktus állt, illetve a lényeg, hogy nehéz testi munkájának hasznából az egész éjszaka strichelõ szerencsétlen lány látta a legkevesebbet.
Közben pedig várom, csak rám szól valaki, hogy vicc volt az egész hír, ne vegyem olyan komolyan. Enyhítgetem is egy kicsit magam, hogy egyik kedvencemnek, Dürrenmattnak is van egy darabja, az Angyal szállt le Babilonba, csak az fordított elõjelű: a dúsgazdag koldus jótékonykodásra fordítja vagyonát, hisz õ már úgyis megszokta, hogy a toprongyost játssza.
De hiába. A hír borzalmán semmi sem enyhít, és szólni sem szól senki, hogy csak vicc volt. Eszembe jut, hogy amikor a mostani pátriárkát felkenték, legnagyobb érdemeként azt említették, milyen jól tudja a pénzeket menedzselni. Közben a tépelõdéseim hátterébe kivetül a gyönyörű barokk festmény, ahogy a templomban lebzselõ kufárokra emeli Krisztus a korbácsát. Euró ugyan még nem létezett, de az emberi lelkeknek már akkor szükségük volt menedzselésre.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!