JEGYZET – Maholnap olyanok leszünk, mint az angolok. Különösen mi, élemedettebb korú, különböző ízületi nyavalyákkal bajlódó asszonyságok.
2014. május 11., 20:072014. május 11., 20:07
Ahogy összetalálkozunk valahol, az első kérdés a térdünkkel, csípőnkkel, hátunkkal, bokánkkal kapcsolatos, s csak ezután következik az igazi csemege, a gyógyszerek gyönyörűen részletes kitárgyalása.
Szóval mondom én, ugyanúgy, ahogy azt az angolok teszik. Csak ők az időjárást beszélik meg töviről hegyire, különös tekintettel a ködre. Ami egyáltalán nem csoda, szigetországban mindig a nedvesség a legjellemzőbb és egyben a legtöbb gondot okozó meteorológiai jelenség. S ha netán egy-egy bátrabb időjós néhány perces napsütést is merészel előrejelezni, akkor az a legtermészetesebb jószomszédi, baráti, munkatársi gesztus, ha sürgősen igyekeznek a környezetükkel is tudatni.
A mi esetünkben az ő csábítóan megcsillantott napfényüket az esetleg újonnan megnyílt/felfedezett olcsóbb gyógyszertár jelenti. Hevesen magyarázzuk, melyik utcának hányadik sarokházában vagy egy tömbház melyik földszinti bejáratánál található, mi az a gyógyszer, ami látványosan olcsóbb és mi az, ami látszólag ugyanannyi, mint másutt, de előfordul, hogy két-három hetente csatolnak hozzá valami bónuszpomádét vagy vitamint. Csak ki kell fogni a jutalomidőpontot.
Szó, ami szó, van téma bőven. S ha a korral járó csontproblémákat még csak hírből ismerő ifjak azt hinnék, hogy ezek a beszélgetések együtt érző, békés, baráti hangnemben zajlanak, nagyon nagyot tévednek: elég hamar elszalad velünk a csikó, védi ki-ki a maga igazát, jobban mondva gyógyszerét. Velem is előfordult, hogy régi kedves ismerősömtől, ha nem is kimutatkozva, de orrot felhúzva köszöntünk el, ő ugyanis a folyamatosan napi egy tablettát javalló patikaszer, én pedig a három-három hónapos kúrát ajánló mellett törtem pálcát.
Közben persze jól figyeltük a másiktól épp hallott gyógyszer nevét, hogy alkalom adtán gyorsan ki is próbáljuk. Én egyelőre büszke vagyok arra, hogy gyógyszertárban még nem kértem a nagyobb fehér vagy a kis rózsaszínű pasztillából, mert ha elfelejtem az új nevet, akkor érdeklődöm a patikustól. De félek, hogy nincs messze az idő, hogy halomszámra vegyem a tablettákat, csak mert utána olyan jólesik majd a panaszkodás!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!