VEZÉRCIKK – Addig nem lenne nagy baj, amíg a magas rangú bukaresti politikusok „befelé”, azaz szigorúan belpolitikai témákban anyáznák egymást.
2014. május 12., 20:352014. május 12., 20:35
A Dâmboviţa-parti közbeszéd színvonala sajnálatos módon azt eredményezte, hogy az átlagpolgár már fel se kapja a fejét, amikor az államfő, a miniszterelnök és más politikusok kölcsönösen korruptnak, tolvajnak, hazugnak vagy szemétnek nevezik egymást. Hozzászoktunk.
Meg sem közelítette a román büszkeség ingerküszöbét, amikor nem is olyan régen Vladimir Voronin, a Moldovai Köztársaság volt kommunista vezetője szóvá tette Traian Băsescu állítólagos alkoholizmusát. Különösképpen senki sem hördült fel, hiszen bukaresti politikusok korábban, sőt azóta is tettek már megjegyzéseket arra, hogy szerintük hány pohár viszkit gurít le a román elnök hivatala gyakorlása közben.
Teljesen másként fest a hasonló útszéli retorika, amikor egy ország nemzetközi megítélése, vagy a nemzetbiztonság forog kockán. A bombázókat emlegető Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes enyhén szólva elrugaszkodott kijelentéseit okkal értelmezték fenyegetőzésként Bukarestben, joggal kérve számon a politikai izmozásáról elhíresült illetékes szavait a moszkvai külügyminisztériumnál.
Azonban súlyos hiba ugyanabban a stílusban válaszolni a tudatos provokációra. Ha vicces kedvünkben lennénk, jót szórakoznánk azon, hogy éppen Băsescu firtatja, hány üveg vodkát fogyasztott az orosz kormányfőhelyettes. Csakhogy a jelenlegi geopolitikai helyzet véresen komoly a térségben: Ukrajnában tombol a polgárháború, az ország kettészakadása elkerülhetetlennek tűnik, az orosz expanzió következő célpontja pedig nyilvánvalóan Románia másik szomszédja, a Moldovai Köztársaság.
Ilyen helyzetben bűn kocsmapolitikát folytatva kommentálni az eseményeket. Ám a jelek szerint a bukaresti vezetők úgy érzik, a NATO és a nagy tengeren túli stratégiai partner, az Egyesült Államok védőernyője megfelelő biztonságot nyújt számukra, és még nem tudatosult bennük, hogy fennáll a veszélye: Oroszország hamarosan Románia szomszédjává válhat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!