VEZÉRCIKK – A város lakói „hű szolgálatot tettek. Mindezen okokból őket és örököseiket visszatesszük és visszahelyezzük ősi szabadságaikba” – olvasható Károly Róbert kiváltságlevelében, amelyet 1316-ban adott a környékbeli polgároknak, ezzel városi rangra emelve Kolozsvárt.
2016. augusztus 16., 19:192016. augusztus 16., 19:19
Ha a királyi kegyről bizonyságot tevő okiratból kiragadjuk a fenti mondatot, 700 év távlatából is jelképes értelmet nyerhet – a napokban zajló magyar ünnep fényében. Annak az ünnepnek a fényében, amelynek köszönhetően a Székelyföldről, a Partiumból, Magyarországról, sőt távolabbi vidékekről is rengetegen érkeznek Kolozsvárra, hogy jóval tapinthatóbb, érzékelhetőbb és felvillanyozóbb lehessen a magyar közösség élő jelenléte, mint a mindennapokban. De így van ez a marosvásárhelyi, nagyváradi, szatmárnémeti magyar ünnepen is, hiszen ezeken a napokon valóban felfénylik a – már kissé elcsépelt kifejezéssel szólva – közösségformáló és közösségmegtartó kapcsolódási pontok „csillagrendszere”.
Szerencsére bizonyos értelemben immár nem tekinthető kiváltságnak, hogy egyre változatosabb és gazdagabb kulturális, szórakoztató programsorozatokkal ünneplik sok erdélyi városban a magyar közösség összetartozását. Ha visszatekintünk, pár évtizeddel ezelőtt enyhén szólva kiváltságszámba ment volna, ha csak egyetlen nap is „magyar” lehetett volna például Kolozsváron vagy Vásárhelyen. Ezek az immár sokadszorra szervezett ünnepek mintegy kiragyognak a hétköznapokból, így joggal érezhetik például a Kolozsvári Magyar Napokra érkezők vagy a kincses városbeliek, hogy ilyenkor bizonyos vonatkozásban „visszahelyeztetnek ősi szabadságaikba” az együttlét, együtt lélegzés és egymásra találás adta felemelő szabadságérzésnek köszönhetően.
Ezekben a napokban szinte dúskálhat a közönség a kultúránk megannyi vonatkozását felvillantó programokban, rengeteg magyar szót hallani a belvárosban, esténként közkedvelt magyar előadók koncertjétől visszhangzik a Főtér és a belváros, sokan erre a hétre időzítenek érettségi és egyetemi találkozókat, és így tovább. A ritkaságszámba menő, de az egyre rendszeresebbé váló jelentős találkozások színtere is ilyenkor a város, szorosabbra fűződnek emberi kapcsolatok, megannyi új ismeretség köttetik. És bár már megszokottá váltak, azért mégiscsak kiváltságosak ezek az ünnepek, hiszen megkönnyíthetik, lerövidíthetik a „lélektől lélekig” vezető utakat. Ez a kiváltság pedig tovább örökíthető, és érzékelhetően tovább is öröklődik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!