Európa elérkezett politikai tűrőképességének határára a gazdasági megszorításokat illetően – jelentette be egy brüsszeli konferencián a hét elején José Manuel Barroso.
2013. április 24., 08:342013. április 24., 08:34
Az Európai Bizottság elnöke szerint az EU által az elmúlt években szorgalmazott megszorításoknak már nincs elegendő politikai és társadalmi támogatottsága, ezért a jövőben inkább a növekedés ösztönzésére kell koncentrálni. Barroso megállapításai előtt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is azt javasolta, hogy az EU fordítson hátat a takarékosságra épülő politikának.
Az ehhez hasonló, eurokrata nyelven elmondott szentenciák hallatán szokott megtorpanni az uniós gyalogpolgár, és visszakérdez: mi van?! Elsősorban a román, spanyol, görög, portugál, ciprusi állampolgárok, akiknek bérét, nyugdíját, bankbetétjét áldozták fel a válság 2008-as kirobbanása óta gyakorlatba ültetett nadrágszíj-összehúzó politika oltárán. Amelyet a megszorítások értelmi szerzői, az IMF, a Világbank és az EU nyomására az érintett országok kormányai egyedüli mentőövként tálaltak a fájó intézkedések elszenvedőinek.
Barroso „megvilágosodásával\" többek között az a probléma, hogy a gazdasági válságnak leginkább kitett uniós országokban valójában sohasem létezett igazi politikai akarat a takarékosság végrehajtására, társadalmi pedig végképp nem.
Vegyük csak Románia példáját: a Boc-kormány annak idején is csak azért csökkentette a közalkalmazottak bérét, és növelte az áfát, mert különben nem jutott volna hitelhez a nemzetközi pénzintézetektől. Az államfő és a miniszterelnök is tisztában volt vele, hogy politikailag ennek megfizetik az árát, és mindez a tavalyi választásokon be is igazolódott. Azt már csak így utólag tudjuk, hogy ezeknek a lefaragásoknak így semmi értelme nem volt: miközben a közszféra kis keresetű dolgozói belerokkantak jövedelmük megkurtításába és az áfanövekedés gerjesztette áremelkedésekbe, az állami vállalatok többségénél a csúcsvezetők ma is horribilis összegeket keresnek, egyesek havi illetménye eléri a 40 ezer eurót.
Ilyen igazságtalan javadalmazás közepette hogyan képes megmagyarázni bármelyik kormány, hogy a megszorításokra szükség volt, és ez volt az egyedüli módja a gazdasági növekedés ösztönzésének? Eláruljuk: sehogy.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!