VEZÉRCIKK – Az Európai Unióban élő kisebbségek jogainak uniós szintű szavatolását szorgalmazó Minority SafePack című polgári kezdeményezés európai bizottsági bejegyzése nyomán tapasztalt, obligát RMDSZ-önfényezésen túllépve objektíven is megállapítható, hogy a dokumentum bejegyzése valóban jelentős lépés lehet az őshonos kisebbségi közösségek helyzetének megnyugtató rendezése felé.
2017. április 03., 22:522017. április 03., 22:52
Mint ismeretes, a polgári kezdeményezést az RMDSZ közreműködésével az Európai Kisebbségek Föderatív Uniója (FUEN) dolgozta ki, célja pedig az, hogy rábírja az Európai Bizottságot olyan jogszabályok kidolgozására, amelyek EU-szinten számon kérhetően szavatolják a kisebbségek anyanyelvhasználati és oktatási jogait. Az EB először elutasította a kezdeményezés bejegyzését, arra hivatkozva, hogy kisebbségi ügyekben a tagállamoké a jogalkotási hatáskör, de miután a FUEN az EU bíróságához fordult, amely alapfokon kimondta, hogy jogtalan volt az elutasítás, mert a bizottság nem indokolta azt meg, végül beleegyeztek, hogy bejegyezzenek kilenc követelést az eredeti 11-ből.
A neheze persze még csak most következik, a kezdeményezés támogatására ugyanis össze kell gyűjteni egymillió támogató aláírást, az EB ezt követően vizsgálja majd ki érdemben is a csomagot, és dönt a kidolgozandó jogszabályokról, amelyeket az Európai Parlament elé terjeszt. Hogy mekkora a kezdeményezés tétje, az is jelzi, hogy a végül a FUEN által megnyert perbe a kisebbségellenes oldalon Románia és Szlovákia, míg a kezdeményezők oldalán Magyarország szállt be.
És az is, hogy a román médiában máris elkezdődött a kezdeményezés démonizálása. Az Adevărul napilap portálján egy publicista a régi jó, soviniszta szekus dezinformáció- és hazugságkampányok hagyományát folytatva igyekszik befeketíteni a kisebbségvédelem ügyét. A téma köré elképesztő rablómesét kerekít: abból, hogy a polgári kezdeményezésről a FUEN 2012-es moszkvai ülésén született döntés, azt gombolyítja le, hogy az egészet valójában Oroszország finanszírozza és szervezi, amely a kisebbségek jogköveteléseinek napirenden tartásával akarja még inkább szétaprózni az EU-t.
Ez a klasszikus, román soviniszta „érvet” idézi, miszerint az autonómia gyűlöletes, kommunista méreg, hiszen a székely autonómiát Sztálin erőszakolta rá Romániára. Ami természetesen nettó ostobaság, hiszen ilyen alapon az autópályákat borzalmas náci találmánynak minősíthetnénk csak azért, mert a hitleri Németországban számos autópálya épült. (Persze ezen az alapon viszont azt is meg lehet ideologizálni, miért ódzkodnak annyira Romániában az autópálya-építéstől.)
A kisebbségvédelemmel szembeni dühös hazugságkampány is jelzi, nem lesz könnyű a polgári kezdeményezést kézzel fogható eredménnyé konvertálni. Az egymillió aláírás összegyűjtése lesz a legegyszerűbb – az azt követő bizottsági és EP-egyeztetések és viták viszont vérre menőeknek ígérkeznek. A kisebbségi jogok szavatolásában ellenérdekelt országok minden bizonnyal a szuverenitás megsértésével fognak érvelni, és olyan befolyásos támogatóra számíthatnak, mint Franciaország, amely még mindig nehezen hajlandó elismerni, hogy az országban a francián kívül más őshonos, tehát nem az elmúlt évtizedekben bevándorolt közösségek is élnek.
A másik oldalon viszont hatvanmillió európai uniós polgár képviselői küzdenek majd annak az elismertetéséért, hogy a hazug propaganda ellenére a kisebbségi autonómiák nem az EU szétaprózódásához vezetnek, hanem a kisebbségek jogköveteléseinek teljesítésével éppen hogy a stabilitást erősítik, és csillapítják a konfliktusokat. És egy őshonos közösség számára az anyanyelvi oktatáshoz, az anyanyelvi hivatali ügyintézéshez és legalább a kulturális önkormányzatisághoz való jogot ugyanúgy kell szavatolni, mint bármely, az alapvető emberi jogok közé sorolt jogot.
Valamint hogy a kisebbségi jogokat folyamatosan nyirbáló, illetve megtagadó, asszimilációra törekvő államok ellenkezésének dacára ezt ugyanúgy uniós szinten kell szabályozni és kemény szankciórendszerrel kikényszeríteni, mint a személyek vagy a szolgáltatások szabad áramlását.
Már ha az EU vezetői tényleg az Unióban élő polgárok jogait tekintik elsődlegesnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok