2011. szeptember 27., 10:162011. szeptember 27., 10:16
A szurkolók természetesen minden olyan intézkedést dicséretesnek tartanak, amelyet a korrupció hálójában vergődő labdarúgás felszabadítása érdekében hoznak, és a román szövetség végrehajtó bizottságának két tagja, Sorin Ţerbea marosvásárhelyi üzletember és a bíróvezér Vasile Avram lekapcsolásával az ügyészek most azt a látszatot keltik, hogy a két és fél évvel ezelőtt elindított hadjárat nem ért véget. Akkor a Cornel Penescu nevével fémjelzett botrány nyomán az FC Argeşt kizárták az élvonalból, az üzletember rács mögé került, és Gheorghe Constantint, a játékvezetők ténykedését felügyelő bizottság fejét is bilincsbe verve helyezték előzetes letartóztatásba.
Az ügyről legutóbb tavaly májusban lehetett hallani, amikor a már szabadlábon védekező Penescut nem sikerült visszatenni a hűvösre. A per még mindig zajlik, de a román labdarúgás legnagyobb – napvilágot látott – korrupciós botrányának központi figurája állítólag ma már köszöni, jól van, és azon fáradozik, hogy cégei ismét felfussanak. A mostani forgatókönyv nagyjából ugyanaz: végy egy kis klubot, az ehhez közel álló üzletembert vádold meg azzal, hogy lefizette a bírói testület főnökét, verd őket bilincsbe, és akkor per pillanat mindenki elhiszi: Romániában kegyetlenül elbánnak azokkal, akik csúnya dolgokat csinálnak. A történések láttán nem is az a fő kérdés, hogy a vásárhelyi klub valóban bűnös-e, ugyanis jól tudjuk, a vezérszálakat nem a Trans Sil-stadionból mozgatják. És amíg az ügyészek nem a bukaresti Dâmboviţa-parton vetik ki hálójukat, elképzelhetetlen, hogy az igazi nagy halak horogra akadjanak. A késlekedés miatt pedig lassacskán már senki nem hiszi el, hogy a román futballt ténylegesen meg lehet tisztítani.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.