Azt, hogy az új alaptörvény rögzíti: az ország neve Magyarország, úgy értékelik, hogy ezzel a Fidesz a köztársaság felszámolására törekszik. Egyes politikusaik egyenesen addig mennek, hogy a királyság feltámasztásának szándékát vizionálják, és most jakobinus dühvel átitatva a respublika ádáz védelmezőjeként kívánják magukat feltüntetni. Holott a köztársasági berendezkedést az új alaptörvény is rögzíti, a szocialisták tehát szép, kövér árnyékra vetődnek a respublika kőbe véséséről szóló performanszukkal. (Más megközelítésben félrevezetik a polgárokat.) Érdekes egybeesés, hogy épp ezekben a napokban került be a romániai közbeszédbe is az államforma kérdése, miután a kommunisták által lemondásra kényszerített volt uralkodó, Mihály király lánya, Margit hercegnő arról beszélt egy interjúban: az uralkodói család készen áll arra, hogy visszatérjen az ország élére, ha a nép is úgy akarja.
Az internetes kommentárok alapján talán nem túlzás kijelenteni: a polgárok jelentős része boldogan szavazná meg a királyság restaurációját, mivel valamilyen naiv romantikus idealizmustól áthatva úgy vélik, egy, a politikai iszapbirkózás fölött álló uralkodó képes lenne kivezetni az országot a jelenlegi, kilátástalan gazdasági, társadalmi és erkölcsi helyzetből. A királyság amúgy a legkevésbé sem ördögtől való, számos patinás európai monarchia alattvalóinak esze ágában sem lenne a „felvilágosult, progresszív” respublikák polgáraival cserélni. Lám, Belgiumot is jórészt csak a népszerű uralkodói család tartja össze. Persze a monarchia ma már csupán dísz, hisz valójában mindenütt képviseleti demokráciáról van szó – de ettől függetlenül még ma is a nemzeti tradíció olyan, megbecsült része, amelyre a polgárok többsége büszke. Hogy a köztársaság lényegénél fogva magasabb rendű államforma, földi mennyország lenne, arra például épp az MSZP 2002 és 2010 közötti kormányzása a cáfolat. Az államforma megváltoztatásának feszegetése ugyanakkor pótcselekvés lenne. Az elmúlt évtizedek mind Magyarországon, mind Romániában bizonyították: a demokrácia helyzete és a polgárok jóléte nem az államformától, hanem a politikai kultúra minőségétől függ.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!