Jókorát lépett vissza Ukrajna az Európai Unió felé vezető úton, amikor úgy döntött: mégsem írja alá a társulási szerződést az EU-val a vilniusi csúcstalálkozón.
2013. november 28., 19:142013. november 28., 19:14
A döntést sokan úgy értékelték, hogy Kijev végleg hátat fordít a Nyugatnak, és ismét Moszkva alárendeltjévé válik, azonban a helyzet nem ennyire egyszerű.
A kilencvenes években bekövetkezett összeomlást követően mára ismét feljövőben levő Oroszország újra nagyhatalomként viselkedik, és mint ilyen, igényt tart saját befolyási övezetre, amely ütközőzónaként is működik közte és egy másik hatalmi entitás, jelen esetben az Európai Unió között. Ukrajna területe évszázadok óta orosz befolyási övezetnek számít, és az ismét megerősödött Moszkva nem kívánja elengedni szövetségesét és áruinak értékes felvevőpiacát. Mivel Ukrajna jelenleg mind gazdaságilag, mind energetikailag Oroszországtól függ, Kijevnek kétszer is meg kell gondolnia, hogy hátat fordítson neki, hiszen Moszkva már többször bebizonyította: nem habozik a „gázfegyvert” bevetni, amikor érdekeit sérülni látja, és meg kell rendszabályozni a renitenskedő országot.
Ráadásul Ukrajna kulturálisan és etnikailag sem egységes: a keleti országrészben az ország lakosságának mintegy húsz százalékát kitevő orosz népesség él, amely ellenzi az Oroszországtól való távolodást, míg a nyugati rész inkább EU-párti. Gyakorlatilag két Ukrajnáról beszélhetünk – a jelenlegi kormány pedig inkább a keleti „fél” érdekeit képviseli.
Másrészt az is benne lehet a pakliban, hogy jelenleg az EU sem tűnik száz százalékosan vonzó perspektívának. Az Unió még mindig alig tud valamit kezdeni a gazdasági válsággal, és továbbra sem rendelkezik világos jövőképpel, nem tudni, hogy önálló államok laza, inkább gazdasági szövetsége marad, vagy elindul a mélyebb, politikai integráció útján. Ebben a helyzetben számos közép- és kelet-európai ország – köztük több EU-tagállam – is úgy döntött: ahelyett, hogy a tökéletlenkedő Brüsszeltől várná a megoldást, megpróbál saját erőből kilábalni a válságból, ennek része a keleti nyitás, és a keretében tető alá hozott Közép- és Kelet-Európa–Kína együttműködés is. Ebben a helyzetben pedig Kijev hezitálása is érhetőbb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!