Amíg a hajfesték megteszi jótékony hatását az õsz hajszálakra, lazulunk. Beszélgetünk errõl-arról, ismerõsökrõl, idõjárásról, valós vagy vélt betegségeinkrõl.
2013. augusztus 06., 20:362013. augusztus 06., 20:36
2013. augusztus 06., 20:372013. augusztus 06., 20:37
Simán gördül a szó, míg a fodrásznõm egyszerre megszakítja a mondandóját. Meglepõdöm, hogy máris letelt a várakozási idõ, de nem, csak kérdezni szeretne valamit. Nagyon régen ismerjük egymást, kérdezzen nyugodtan. Foglalkozom politikával? Nem, dehogy – vágom rá azonnal, pártonkívüliségem biztos tudatában. De kár... és most már õ nézi az óráját, hogyan is állunk a festék hatóerejével.
Csak nem lett valamelyik párt aktivistája, gyullad ki bennem a gyanút jelzõ lámpa, és már kérdezem is: miért kár? Mert szerettem volna, ha elmagyarázza, hogy kié is ez a politika. Melyik politika? Hát ez a gazdasági. Amirõl azt mondják, hogy most már jobb. De... És a bankok? A lányomék... Elakad.
Láthatóan nem akar panaszkodni, világéletében pozitívan látta a világot. Megpróbálok segíteni és elkezdem: nagyon jó volna, ha én érteném ezt az egészet, a töredékszázaléknyi „emelkedést\", miközben körülöttem egyre inkább visszatérni látszik a 20 évvel ezelõtti szegénység. Egyre gyakrabban látok kukázókat, akik „mentik a menthetõt\", műanyag palackokat, kiürült fémdobozokat raknak át saját keshedt zsákjaikba, és indulnak a gyűjtõtelep felé, hátha kapnak értük valami kis aprót. És megint egymást érik a koldusok, pedig már azt hittem, hogy nem fogják lejáratni a városközpontot.
De a munkahelyek, hova lettek a munkahelyek? Van még egyáltalán működõ gyár Váradon? Pedig amikor mi fiatalok voltunk... Nem, nem tudok működõ gyárról, nemcsak nálunk, máshol sem nagyon. Csak a bevásárlóközpontok. Jó, hogy vannak, de ennyi? És egyik bank a másik mellett? Valahol mégiscsak lennie kell pénznek. Ez volna a válság? Mindenütt így van? Nem értem. Sajnos én sem.
A közgazdászok valószínűleg tudják, talán értik is. Vagy a politika még csak nem is a közgazdászoké? Õket is csak kampányban kérdezik? De mikor nincs kampány?! Valamire mindig hajtani kell, beszélni, mondani, ígérni, magyarázkodni? Aztán elölrõl kezdeni az egészet? Nem tudom, és nagyon sajnálom, hogy csalódnia kellett bennem. De butaságokat sem akarok mondani, azt megteszik a politikusok, nincs miért hazudnunk magunknak. Hát nincs, zárja le bölcsen a tirádát a fodrásznõm. Letelt az idõ, menjünk, mossuk le a festéket – teszi még hozzá a zárszót.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!