2009. május 07., 11:082009. május 07., 11:08
A feltételek pedig váratlanul erős visszhangot váltottak ki Bukarestben. Előbb a szenátus elnöke Mircea Geoană értelmezte úgy a brüsszeli igyekezetet, hogy Romániát továbbra is másodrangú EU-tagállamként tekintik. Utána pedig Traian Băsescu államfő jelentette ki: ha feltételhez kötik a hitel folyósítását, meglehet, az ország már nem is tart igényt a pénzre.
A román államférfiak sarkos kiállása akár rokonszenves is lehetne. Az EU-s pénznek ugyanis két oldala van. A nagy összegű tőkeinjekció valamennyi tagállamnak szárnyakat adhat, de az Unió eltúlzottan bürokratikus voltából fakadóan olykor vissza is fogja azokat, akik szárnyalnának. Több mint kétéves EU-s tapasztalattal akár ki is jelenthetjük, nem minden jó, amit Brüsszelből követelnek.
Az azonban, hogy a román államférfiak hirtelen az igazságügyi reformtól akarják megvédeni az országukat, fölöttébb elcsodálkoztató. Azt ugyanis maguk is elismerik, hogy sok a tennivaló az igazságszolgáltatásban. Az ország már az EU-csatlakozás idején ebben a fejezetben bizonyult a leggyengébbnek, és valljuk be, azóta alig történt e területen valami. Az igazságszolgáltatás gyengéi pedig legalább akkora súllyal nehezednek a román állampolgárokra, mint az ígért ötmilliárd euró hiánya.
Romániában ugyanis ma sem érezheti azt az ember, hogy számíthat a bíróságra. Nem bízhat abban, hogy megvédi a törvény, ha ártatlan, és hogy a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket. A rendszer iránti bizalom hiánya pedig megannyi problémát szül. Még akár rokonszenvesnek is tűnhet a multimilliomos, aki a testőreivel hozatja vissza az ellopott gépkocsiját, érthetőnek tűnhetnek a plázai dulakodások.
A hitel kapcsán kialakult Brüsszel–Bukarest-mérkőzésben meglehet, ezúttal Brüsszel állt a román állampolgárok oldalán.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok