2009. október 08., 10:372009. október 08., 10:37
A Demokrata-Liberális Párt kisebbségben van a parlamentben, és jószerével az egész politikai osztály ellene szövetkezik. Boc csak akkor menekülhetne meg, ha a képviselők annak a veszélyét éreznék, hogy a kormány menesztésével előrehozott választásokat idéznek elő.
Ők ugyanis négyéves mandátumra készültek, az pedig egyáltalán nem biztos, hogy az orosz rulettként működő egyéni választókerületes rendszer újabb mandátumot terem számukra. Ha megbukik a Boc-kormány, aligha kell könnyeket hullatnunk érte. A kabinet mindvégig azt mutatta, hogy sodródik az árral, nincsenek megoldásai a gazdasági válság feladványaira. Azt is látni kell azonban, hogy nem a színtelen-szagtalan Emil Boc ellen lázadt fel a román politika. A jellegtelenség, az ötlettelenség inkább erény, mint bűn ma Bukarestben.
A köztársaságielnök-választási kampányra készülődő pártok voltaképpen a nagyon is színes egyéniségű Traian Băsescut akarják büntetni a hozzá közel állók által. Olyan ez, mint amikor a túszejtők egy-egy tehetős, nagy befolyással bíró üzletember hozzátartozóját rabolják el, hogy aztán váltságdíjat követeljenek. Emil Boc immár nemcsak Traian Băsescu kezében eszköz, hanem azzá válik az elnök ellenségei kezében is.
Megtörténhet azonban, hogy elszámítja magát az ellenzék. Jelenleg ugyanis az látszik, hogy nem racionális sakkjátszmát folytatnak. Látásukat elhomályosítja a düh, a gyűlölet. Pitbullfalkaként rontanak rá az ellenfelükre. Ezzel pedig meglehet, éppen Băsescut hozzák helyzetbe. Gigi Becalinak már brüsszeli mandátumot hozott az ellene indított ügyészségi eljárás, a mértékét vesztett Băsescu-ellenes kampány meglehet, az államfő oldalán ébreszt rokonszenvet, a szavazókat a szolidaritás érzése irányítja majd.
De azzal is Băsescut juttatja többletlehetőségekhez az ellenzék, hogy a kormány megbuktatása esetén az alkotmány az államfőre ró feladatokat. Neki kell új kormányfőt kineveznie. Így Băsescu a kampány idején kap újabb esélyt arra, hogy nagyot alakítson.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok