2009. március 09., 10:422009. március 09., 10:42
A PDL elbizakodottsága érthető: Băsescu népszerűsége nem sokat kopott mandátuma idején, a legutóbbi felmérésekből pedig kitűnik, az eddig ismert felhozatalból kenterből verné bármelyik ellenfelét. Mindez elsősorban a demokratákkal nagykoalícióra lépett PSD számára teremtett kényelmetlen helyzetet, hiszen Mircea Geoanáék hiteltelenül érvelnek választóik előtt Băsescu menesztésének szükségességéről, amikor az elnöki párttal hatalomra lépve gyakorlatilag lepaktáltak az eddigi ősellenséggel. Viszont van a PSD-nek egy ennél sokkal nagyobb hendikeppje is: nincs Băsescu-verésre képes jelöltje, hiszen a hajóskapitány korábban Geoanát és Adrian Năstasét egyaránt megleckéztette már nyílt megmérettetésen. Ilyen körülmények között nem tűnik más megoldás a szocdemek számára, mint külső embert támogatni az államfőválasztáson, amivel két legyet ütnének egy csapásra: megteremtenék Băsescu általuk annyira áhított menesztésének esélyét, és nem sodornák a felbomláshoz a nagykoalíciót. Erre a feladatra pedig a liberálisok által a médiába bedobott Klaus Johannis alkalmasnak tűnhet, hiszen a harmadik mandátumát taposó szebeni polgármester már bebizonyította, hogy kiváló menedzser és európai politikus, ráadásul esetében nemzetisége nem kelt akkora ellenérzést a román társadalomban, mintha magyar volna. És apropó magyarok: a német, tehát szintén kisebbségi Johannis indulása esetén Băsescu már kevésbé számíthatna az erdélyi magyarok „elnökcsináló” voksára, mint 2004-ben.
Ehhez persze a szebeni bürgermajszternek hajlania kell a megméretésre, különben a címbeli kérdés 2014-ig aktualitását veszíti.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok