
Függetlenek. Parászka Boróka, Kiss Anna és Vig Emese a Transtelex podcast műsorában
Fotó: Képernyőmentés
Van az erdélyi magyar sajtónak (is) egy szelete, amelyik előszeretettel állítja magáról, hogy független, ezt a státust pedig önmeghatározásként használja, ami értelmezése szerint automatikusan maga után vonja a szakmaiság és az igazmondás nonpluszultráját. Eme premisszájukból következik az is, hogy rajtuk kívül mindenki feketeseggű a szakmában, de az mindenképp, akire őfüggetlenségük rányomja a bélyeget.
2026. november 03., 19:332026. november 03., 19:33
Persze a sajtó „hovatartozásának” kérdése, az erről zajló vita nem új az erdélyi magyar prérin. A rendszerváltás után számos kolléga, kiadvány, médiatermék vagdosta időnként a másik fejéhez, hogy bal- vagy jobboldali, RMDSZ-es vagy ellenzéki, később pedig azt, hogy fideszes vagy nemfideszes. Azonban ez az adok-kapok, a mások függetlenségének megkérdőjelezése – vagy éppenséggel a függőségének bizonygatása – többnyire a tényekre szorítkozva zajlott. Magyarul: a romániai magyar újságírók nem alávaló hazugságokkal igyekeztek lejáratni egymást.
Természetesen nem azzal van baj, hogy a három újságíró főképp a romániai magyar sajtó helyzetét, a Fidesz-kormányoknak az erdélyi magyar média – ezen belül a Krónikát is tartalmazó lapcsoport működtetéséért felelős Erdélyi Médiatér Egyesület – számára juttatott támogatásokat vesézte ki. A külhoni támogatáspolitika új iránya, küldetése rendkívüli közérdeklődésre tart számot a magyar közéletben az anyaországi kormányváltás után, ennek megfelelően minden építő jellegű kritikának, vitának helye van. Beleértve azt, hogy igazságos volt-e a sajtótámogatások odaítélésének gyakorlata (nem volt az), és miként kellene változtatni a rendszeren. Olyan állítások viszont teljesen félresiklatják a vitát, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.
Kezdjük a nagyképpel. Fent nevezettek mind egy szálig elverik a port azokon a külhoni újságírókon – de legfőképp az erdélyieken –, akik az elmúlt években részt vettek a budapesti kormány által szervezett Kárpát-medencei médiatalálkozókon. Ezeket az eseményeket méltán érheti bírálat amiatt, hogy nem fedte le egészen a sajtópalettát, tehát a Fidesszel, a NER-rel szemben erősen kritikus kiadványok, újságírók nem kaptak rá meghívást.
A Krónika (egykor nyomtatott napilapként, majd csak portálként) sohasem tagadta, hogy a magyar állami támogatásban részesült erdélyi lapcsoport tagja. Bizonyosan megtörtént, hogy hibáztunk, hiszen másokkal ellentétben mi sohasem állítottuk magunkról, hogy tévedhetetlenek lennénk. Egy krónikás újságíróról azonban nem mondható el, hogy szántszándékkal hazudik, ferdít, leplezi a valóságot. Éppen ezért durva hazugság például Parászka Borókának a podcastben elhangzott kijelentése, miszerint a Krónika a magyarországi választás előtt „lejárató kampányt folytatott, amit a MÚRE megtámogatott”, hogy „kormányváltó politikusok ellen űzött szervezett, minden sajtóetikát megszegő sajtókampányt” vagy hogy alulírott, a portál vezető szerkesztője, „durva, személyre szóló, fizikai provokációig elmerészkedő akciót” hajtott végre.
A Transtelex podcastjének a függetlenségüket előszeretettel hangoztató részvevői egyetlen konkrétummal sem tudták alátámasztani a valóságtól teljesen elrugaszkodott állításaikat. Vagyis dehogynem: szerintük akinek Kincses Előd marosvásárhelyi temetése előtt Magyarország (egykori) miniszterelnöke interjút ad, az csakis feketeöves propagandista lehet. De akkor vajon minden újságíró propagandista, aki interjút készít(ett) a jelenlegi magyar kormányfővel? Vagy tovább menve: „propagandagyárrá” válik egy médiatermék, mert egyesek szerint bizonyos témákat „elhallgat”, míg másokkal foglalkozik?
Egészen pontosan arról, miért is vagyunk mi a függetlennek mondott sajtósok begyében. A Miközöd podcast szerkesztője még 2024 szeptemberében azt a vaskos megállapítást találta tenni a Krónikáról egyik műsorában, hogy lapunk utólag eltávolított egy Magyar Péter akkori ellenzéki vezetőről szóló cikket, és mindezt azután tette, hogy „leszóltak a Fidesz-székházból”. Amikor felhívtuk a figyelmét, miszerint nemhogy nem szóltak le, de a cikk bárki számára elérhető, Kiss Anna azzal védekezett, hogy „a Krónika keresője nem reagál kulcsszavakra”.
A lapunkat több alkalommal „fideszes Pravdának”, vezető szerkesztőjét „propagandistának” beállító Parászka Boróka azóta nem szívleli a Krónikát, hogy 2015-ben megírtuk: a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségének munkatársai súlyos szakmai vétségekkel, minősíthetetlen magaviselettel vádolták az intézmény vezetőségéhez írt beadványukban. Mint ahogy azt is feltártuk, hogy 2009-ben fizikailag bántalmazott egy nőt Marosvásárhelyen a nyílt utcán, cikkeink nyomán pedig „zaklatónak, megszállottnak” nevezett bennünket. Csakhogy a MÚRE becsületbírósága – egyszer emiatt, másodszorra egy más ügyben – kétszer is megállapította a marosvásárhelyi újságíróról, hogy sajtóetikai vétséget követett el, és nemcsak etikai, hanem szakmai hitelessége is megkérdőjelezhető. Természetesen mindezek szerinte egy összehangolt, a NER, a Fidesz és a Krónika által közösen kitalált és lefolytatott támadássorozat és kampány részei. Ami épp annyira igaz, mint hogy a Fidesz ukázára eltávolítottunk egy Magyar Péterről szóló cikket…
A Transtelex főszerkesztője sohasem bocsátja meg a Krónikának és munkatársának, hogy 2019-ben a sértett nyilatkozata alapján megírta: Vig Emese a Román Televízió (TVR) kolozsvári területi stúdiója kisebbségi szerkesztőségének főszerkesztőjeként megzsarolta, hogy adja át a fizetése egy részét, mert elégedetlen a munkájával. Persze még véletlenül sem azért tettük, hogy a téma közérdeklődésre tartott számot, hanem mert köztudottan propagandisták vagyunk. (Ami róla természetesen annak ellenére sem mondható el, hogy távozása után rendszeresen pártsajtónak nevezi azt a portált, ahol korábban dolgozott). Mint ahogy korábbi cikkeink következményeként lettünk agresszorok Parászka Boróka és Vig Emese szemléltetésében akkor is, amikor utóbbi egyik nyilvános beszélgetésének meghívottjának figyelmét bátorkodtunk felhívni a rágalmazó és becsületsértő állításaira…
Ezek után mégis miféle szakmai és erkölcsi hitelességről beszélünk?
Szóval így állunk a független erdélyi magyar újságírókkal és az igazmondásukkal. Az már csak a sors fura iróniája, hogy – a podcastben elhangzott szándékuk szerint – mindhárman most érzik elérkezettnek az időt arra, hogy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete tagjaivá váljanak.
Innen kívánunk sok sikert, bölcs döntést a MÚRE új vezetőségének tagfelvételi kérelmük elbírálásához.
A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?
Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.
Fél füllel hallgatom a híreket. Fél évnyi kormányválság után beiktatták az új miniszterelnököt és minisztereit, akik ígéreteket tettek, hogy ők aztán megmutatják a tutit. Vége a nyomorúságnak csodálatos országunkban, közeledünk a Kánaánhoz.
Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.
Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.
Ha valaki úgy érezné, hogy Donald Trump amerikai elnök éppen a moszkvai gyors elé lökte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt és európai szövetségeseit, az azért lehet, mert a jelek szerint tényleg ez történt.
Édesapám, Ábrám Sámuel nyugdíjas református lelkész életének 93. évében eltávozott közülünk.
Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.
Bármely idegen nyelvet bármilyen szinten beszélők esetén a legismertebb szavak közé tartozik a köszönöm. A magyar nyelvet idegen nyelvként használók körében nem könnyű kiejteni a három – többnyire – ismeretlen ö hangot.
2 hozzászólás