Ki is próbálkozik lejáratással? Avagy miért nem elég függetlenként tetszelegni

Természetesen nem azzal van baj, hogy a három újságíró főképp a romániai magyar sajtó helyzetét, a Fidesz-kormányoknak az erdélyi magyar média – ezen belül a Krónikát is tartalmazó lapcsoport működtetéséért felelős Erdélyi Médiatér Egyesület – számára juttatott támogatásokat vesézte ki. A külhoni támogatáspolitika új iránya, küldetése rendkívüli közérdeklődésre tart számot a magyar közéletben az anyaországi kormányváltás után, ennek megfelelően minden építő jellegű kritikának, vitának helye van. Beleértve azt, hogy igazságos volt-e a sajtótámogatások odaítélésének gyakorlata (nem volt az), és miként kellene változtatni a rendszeren. Olyan állítások viszont teljesen félresiklatják a vitát, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.

Kezdjük a nagyképpel. Fent nevezettek mind egy szálig elverik a port azokon a külhoni újságírókon – de legfőképp az erdélyieken –, akik az elmúlt években részt vettek a budapesti kormány által szervezett Kárpát-medencei médiatalálkozókon. Ezeket az eseményeket méltán érheti bírálat amiatt, hogy nem fedte le egészen a sajtópalettát, tehát a Fidesszel, a NER-rel szemben erősen kritikus kiadványok, újságírók nem kaptak rá meghívást.

• Nem volt beleszólásuk a helyszín megválasztásába,
• az esemény költségvetésébe,
• a meghívottak listájának összetételébe,
• abba végképp, hogy az előző kormány vagy a Fidesz mely tagjai szólaltak fel és mit mondtak.
  
  Többségük nem is ezért utazott Visegrádra vagy Balatonalmádiba, hanem mert jobbára ezek voltak az egyetlen olyan alkalmak, amikor kisebbségi létben dolgozó újságíróknak alkalmuk volt találkozni, szakmai eszmecserét folytatni egymással. Persze ez is beállítható egyfajta mentegetőzésként, de csakis azok részéről, akik fontosnak tartották azt hazudni egyik-másik részvevőről, hogy az első sorban „hallgatta a fideszes mantrát”. De persze ez is az egyik módszere volt több tucatnyi erdélyi magyar újságíró befeketítési kísérletének, beleértve a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) egykori vezetőségét, amit nemrég a szakmai szervezet sem hagyott szó nélkül.

A Krónika (egykor nyomtatott napilapként, majd csak portálként) sohasem tagadta, hogy a magyar állami támogatásban részesült erdélyi lapcsoport tagja. Bizonyosan megtörtént, hogy hibáztunk, hiszen másokkal ellentétben mi sohasem állítottuk magunkról, hogy tévedhetetlenek lennénk. Egy krónikás újságíróról azonban nem mondható el, hogy szántszándékkal hazudik, ferdít, leplezi a valóságot. Éppen ezért durva hazugság például Parászka Borókának a podcastben elhangzott kijelentése, miszerint a Krónika a magyarországi választás előtt „lejárató kampányt folytatott, amit a MÚRE megtámogatott”, hogy „kormányváltó politikusok ellen űzött szervezett, minden sajtóetikát megszegő sajtókampányt” vagy hogy alulírott, a portál vezető szerkesztője, „durva, személyre szóló, fizikai provokációig elmerészkedő akciót” hajtott végre.

A Transtelex podcastjének a függetlenségüket előszeretettel hangoztató részvevői egyetlen konkrétummal sem tudták alátámasztani a valóságtól teljesen elrugaszkodott állításaikat. Vagyis dehogynem: szerintük akinek Kincses Előd marosvásárhelyi temetése előtt Magyarország (egykori) miniszterelnöke interjút ad, az csakis feketeöves propagandista lehet. De akkor vajon minden újságíró propagandista, aki interjút készít(ett) a jelenlegi magyar kormányfővel? Vagy tovább menve: „propagandagyárrá” válik egy médiatermék, mert egyesek szerint bizonyos témákat „elhallgat”, míg másokkal foglalkozik?

Egészen pontosan arról, miért is vagyunk mi a függetlennek mondott sajtósok begyében. A Miközöd podcast szerkesztője még 2024 szeptemberében azt a vaskos megállapítást találta tenni a Krónikáról egyik műsorában, hogy lapunk utólag eltávolított egy Magyar Péter akkori ellenzéki vezetőről szóló cikket, és mindezt azután tette, hogy „leszóltak a Fidesz-székházból”. Amikor felhívtuk a figyelmét, miszerint nemhogy nem szóltak le, de a cikk bárki számára elérhető, Kiss Anna azzal védekezett, hogy „a Krónika keresője nem reagál kulcsszavakra”.

A lapunkat több alkalommal „fideszes Pravdának”, vezető szerkesztőjét „propagandistának” beállító Parászka Boróka azóta nem szívleli a Krónikát, hogy 2015-ben megírtuk: a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségének munkatársai súlyos szakmai vétségekkel, minősíthetetlen magaviselettel vádolták az intézmény vezetőségéhez írt beadványukban. Mint ahogy azt is feltártuk, hogy 2009-ben fizikailag bántalmazott egy nőt Marosvásárhelyen a nyílt utcán, cikkeink nyomán pedig „zaklatónak, megszállottnak” nevezett bennünket. Csakhogy a MÚRE becsületbírósága – egyszer emiatt, másodszorra egy más ügyben – kétszer is megállapította a marosvásárhelyi újságíróról, hogy sajtóetikai vétséget követett el, és nemcsak etikai, hanem szakmai hitelessége is megkérdőjelezhető. Természetesen mindezek szerinte egy összehangolt, a NER, a Fidesz és a Krónika által közösen kitalált és lefolytatott támadássorozat és kampány részei. Ami épp annyira igaz, mint hogy a Fidesz ukázára eltávolítottunk egy Magyar Péterről szóló cikket…

A Transtelex főszerkesztője sohasem bocsátja meg a Krónikának és munkatársának, hogy 2019-ben a sértett nyilatkozata alapján megírta: Vig Emese a Román Televízió (TVR) kolozsvári területi stúdiója kisebbségi szerkesztőségének főszerkesztőjeként megzsarolta, hogy adja át a fizetése egy részét, mert elégedetlen a munkájával. Persze még véletlenül sem azért tettük, hogy a téma közérdeklődésre tartott számot, hanem mert köztudottan propagandisták vagyunk. (Ami róla természetesen annak ellenére sem mondható el, hogy távozása után rendszeresen pártsajtónak nevezi azt a portált, ahol korábban dolgozott). Mint ahogy korábbi cikkeink következményeként lettünk agresszorok Parászka Boróka és Vig Emese szemléltetésében akkor is, amikor utóbbi egyik nyilvános beszélgetésének meghívottjának figyelmét bátorkodtunk felhívni a rágalmazó és becsületsértő állításaira…

Ezek után mégis miféle szakmai és erkölcsi hitelességről beszélünk?

Szóval így állunk a független erdélyi magyar újságírókkal és az igazmondásukkal. Az már csak a sors fura iróniája, hogy – a podcastben elhangzott szándékuk szerint – mindhárman most érzik elérkezettnek az időt arra, hogy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete tagjaivá váljanak.

Innen kívánunk sok sikert, bölcs döntést a MÚRE új vezetőségének tagfelvételi kérelmük elbírálásához.