VEZÉRCIKK – Szigorúan pártpolitikai tekintetben sikerként könyvelhető el az, hogy az RMDSZ elérte a küszöböt, és két képviselőt küld az Európai Parlamentbe, a közösség megmaradásáért folytatott érdekvédelmi munka szempontjából azonban a háttéradatok inkább alapos önvizsgálatra késztetnek.
2014. május 27., 20:072014. május 27., 20:07
A hét évvel ezelőtti EP-választásokhoz képest a magyar összképviselet most több mint 100 ezerrel kevesebb voksot kapott, 2009-hez viszonyítva pedig 80 ezer szavazat hiányzik. Rendkívül aggasztó a helyzet a székelyföldi „húzómegyék” tekintetében: Hargita megyében több mint 16 ezer választópolgár „veszett el” öt év alatt, míg az idei háromszéki eredmények katasztrofálisnak tekinthetők, hiszen a magyar képviseletre öt évvel ezelőtt szavazók negyede, több mint 13 600 polgár gondolta most másként.
Annyian leszünk, ahányan szavazunk – hirdette kampányában az RMDSZ. Nagyon szomorú, hogy a szövetség szerint ennyien: 350 ezren vagyunk. Erre rálicitálva még álságosabb hozzáállás úgy értékelni az eredményeket, hogy ez siker az RMDSZ és az erdélyi magyar emberek számára is – olyan dörzsölt duma ez, amellyel mindent győzelemként kell eladni a népnek.
Csak a pártpolitikai elvek vezérelték az RMDSZ-t akkor is, amikor elutasította a hárompárti összefogást. Ezzel egy olyan útvesztővé rajzolta át az erdélyi magyar közéleti térképet, amellyel csak annyit nyert, hogy kényszerpályára száműzte riválisait, és most azt sem bánja, hogy romboló stratégiája miatt – a 2009-es összefogás tulipános eredményéhez képest – egy képviselőt elveszített.
Az ellenzék is ennek a dzsungelpolitikának az áldozata, de ugyanakkor paradox módon „bűnrészesnek” is tekinthető, hiszen ha az MPP nem válik csatlóspárttá, ha Tőkés László nem vált országot, vagy ha az EMNP fel meri kínálni a választás lehetőségét, biztos, hogy most – az RMDSZ diskurzusát követve – nem csak ennyien lennénk.
A brüsszeli képviselet kiharcolása – amelynek fontossága mindent felülírt – a kevesek diadala. Megint csak reménykedni tudunk: az RMDSZ legalább a számoknak elhiszi, hogy a 2007-es versenyhelyzet, a 2009-es összefogás és az idei magánakciózás tanulságait összevetve utóbbi a legrosszabb út, és ilyen többé nem fordul elő.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!