2009. szeptember 02., 11:352009. szeptember 02., 11:35
Ha megtagadja, demokratikus jellegének int búcsút. A gondolatmenetet Schöpflin György politológus professzor fejtette ki a 2003-as tusványosi táborban a következetesség és a demokrácia erejét hangsúlyozván.
Románia demokratikus államnak tartja magát, 2007 óta tagja az európai demokráciák elitklubjának: az Európai Uniónak. Ez a feltétel tehát adott a Székelyföld belső önrendelkezéséhez. De mi is a helyzet a következetességgel? El tudta-e hitetni a Székelyföld lakossága országgal-világgal, hogy az autonómia ügye megkerülhetetlen Romániában? Van-e oka a román államnak, a román társadalomnak komolyan venni a székelyföldi autonómiaigényt? Ha őszinték akarunk lenni: aligha.
Noha az erdélyi magyar politikusok elvben egyetértenek abban, hogy a magyar közösség hosszú távú gyarapodását csakis az autonómiaformák biztosíthatják, az elmúlt húsz évben a rövid távú célok rendre felülírták a hosszú távúakat. Fontosabbnak bizonyult néhány kilométer aszfalt, néhány tornaterem, néhány magyar felirat. Márpedig autonómiát nem lehet elérni az autonómiaigény demokratikus felmutatása, következetes képviselete nélkül.
A Székely Nemzeti Tanács mozgóurnás népszavazása ugyan jelzés értékű eredménnyel zárult, de azt aligha lehet többnek tekinteni egy közvélemény-kutatásnál. Az akaratkinyilvánításnak az adhatna erőt, ha azt törvényes helyi népszavazások eredménye rajzolná ki, de a bukaresti törvényhozás a népszavazási törvényben megakadályozta ennek a lehetőségét. Azt viszont nem tiltotta, nem tilthatta meg, hogy a Székelyföld választott képviselői közösen nyilatkozzanak, afféle székely parlamentként kezdjenek megnyilvánulni.
Ezért fontos a székelyföldi választott képviselőka hét végére meghirdetett gyűlése. Az a tény pedig, hogy két gyűlés is lesz, nem növeli, hanem csökkenti az aktus erejét. Azt üzeni a román társadalomnak, hogy a Székelyföldön továbbra is fontosabbak a belviszályok, mint az autonómia, a magyar jelmondatokat továbbra sem kell komolyan venni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok