Ebben persze van némi ráció, hiszen az elmúlt napokban rendezett kisebbségellenes, de hangsúlyosan a romák ellen irányuló utcai megnyilvánulások mögött egyértelműen a „bolgár Vadim Tudor”, Volen Sziderov vezette szélsőségesen nacionalista és idegengyűlölő Ataka (Támadás) Párt áll. Amely nem mellesleg az egyetlen alakulat a szófiai országgyűlésben, mely fenntartja Bojko Boriszov kisebbségben kormányzó jobbközép kabinetét. Az etnikai feszültséget (és feszültségkeltést) azonban hiba lenne kizárólag a választási kampány számlájára írni. A nyolcmillió lakosú Bulgáriában – akárcsak Romániában – sokkal nagyobb a cigányság lélekszáma, mint a népszámlálások során mért 370 ezer, és az is tény, hogy a romák többségének nem sikerült (sokan közülük nem is akartak) integrálódni a társadalomba.
Az persze olaj lenne a tűzre, ha ennek az etnikai csoportnak az életvitelét, sok esetben bűnelkövetésre hajló magatartását faji alapon kezdenék boncolgatni, keresnének rá magyarázatot az érintett országok. Sajnos erre a megközelítésre számtalan példa akad, egyre több nyugat-európai országban, ahol a kelet-közép-európai romák jelenléte egyre hangsúlyosabbá vált az elmúlt években. Viszont eme országok kormányainak – és itt a legnagyobb felelősség Bulgáriára és Romániára hárul – be kell látniuk, hogy a jövőben még inkább számolni kell a mostani bulgáriaihoz hasonló etnikai összecsapásokkal, ha továbbra is csak szemináriumokon és konferenciákon vázolnak hangzatos romaintegrációs stratégiákat, ezek gyakorlatba ültetésére azonban nem képesek. A vészharang ugyanis megkondult: Plovdivban, Várnában, de Marosvásárhelyen és Craiován is megelégelte a többségi társadalom, hogy egyesek nem hajlandók dolgozni, gyereküket iskoláztatni, az adófizetők pénzéből juttatott segélyből élnek, amit ráadásul lopással, rablással egészítenek ki. És innen már csak egy lépés vezet az idegengyűlöletig, amikor a bűncselekménynek már etnikuma is van. A bűnözéshez hasonlóan ennek a mentalitásnak is gátat kell szabni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok