2011. április 14., 10:062011. április 14., 10:06
Ám az alsórákosi eset így is fényesen jelzi annak a soha nem rendezett társadalmi jelenségnek a létét, amely újabban az Olt menti községben, korábban Hadréven, Kászonszéken, Ó-Romániában, Olaszországban, Franciaországban is véres összecsapásokhoz vezetett: összességében a cigányság soha nem épült be az európai társadalomba. Hanem általában a maga sajátságos törvényei és kultúrája szerint él, amely a jelek szerint neki tökéletesen megfelel, de amely – sok példa igazolja – nem fér össze az Európában kialakult szokásokkal és szabályokkal. Ezt próbálta Európa olyasmikkel helyrehozni, hogy a valóban a társadalom peremén élő közösséget nem szabad sértegetni, és kötelező velük szemben a politikai korrektség (miközben például bennünket, magyarokat széltében-hosszában lehet mocskolni orcátlanul és büntetlenül).
A megélhetési esélyeket próbálta Románia olyasmivel sminkelni, hogy halászbot helyett halat adott a cigányok kezébe, vagyis pénzben számolt fejenkénti társadalmi segélyt, amelynek nyomán sok cigány család jobban megél, mint az életét végigdolgozó román vagy magyar. Ilyen körülményeknek is köszönhetően vált a cigányság tekintélyes része egyféle kiváltságos réteggé, hiszen hogy ne volna kiváltságos az, aki a társadalom közterheiből soha semmit nem vállal, de az osztásnál követel, és ráadásul abból vesz magának, ami nem az övé. Erdély – a cigányság népesedési mutatói okán is – tele van az alsórákosihoz hasonló ketyegő bombákkal. Nem tudom, hogy ezeket mivel és hogyan lehetne hatástalanítani. De azt tudom, hogy a feszültség nem azért van, mert az a másik cigány, hanem azért, mert a máséból orcátlanul és büntetlenül lop, s ráadásul még ő áll az erdő felől.
A harag nem a kétkezi munkájukból megélő cigányok, nem a művészi hajlamaik révén kiváló mesterekké váló zenészek, nem a nagyon kevés cigány lelkész vagy tanító, de még csak nem is a csencselők ellen való – ennyire vakdühös senki nem lehet. Hanem a bűnözők ellen, akiket a nevükön lehet és kell nevezni. Az észt és politikai korrektséget osztogatók pedig előbb élnének egy ideig a ketyegő bombákon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!