JEGYZET – Kétszáznál is több esztendeje körvonalazódott már a hazaszeretet pontos fogalmi meghatározása, úgyhogy nem most kellene foglalkoznunk vele, ha nem ütköznénk nap mint nap két, homlokegyenest ellenkező szóhasználatába.
2016. május 22., 21:082016. május 22., 21:08
Jobban megnézve viszont az ellentmondás csak felszíni, a mélyebb rétegekben a kettőnek ugyanaz az erős, közös tartógyökere van – beszéljünk hát inkább kétarcú honfiságról. Elsőként lássuk a mindent kisajátító patriotizmust, ami ugyanolyan szánalmasan nevetséges, mint Shakespeare kontár Zuboly figurájának a telhetetlen, falánk mindenevése, a közismert „ide nekem az oroszlánt is!\"
De ez már nem új keletű, akár meg is szokhattuk, hogy a történelmi hitelességet abszolúte félresöprő módon emlegettek és emlegetnek a mai napig is az ország nyugati részén lévő városok egykori fejlődését jelző megvalósításokat úgy, mint az első román villamos, villanytelep, acélipari létesítmény és így tovább, de a legutóbbi „szerzemény\", a 215 éves román borszéki borvízkitermelés azért már egy kissé több a soknál. Engem például sokkolt, amikor először hallottam. Közben pedig már készülődnek a pár év múlva esedékes centenáriumi ünnepségekre, amikor nagy lett az országocska.
Na de akkor hogy is van ez?! Csak remélni tudom, hogy egy kevésbé gőzös fejű honfinak is beugorhatott, hátha valaki majd épp a száz évet ünneplő banzájon kérdezi meg, honnan is lett az országnál száztizenöt százalékkal idősebb nemzeti tulajdonú a borvíz?! Az viszont óriási pofára esés lesz akkoron. Magában pedig imígyen okoskodva kijárta a reklám letiltását. Ez a jobbik eset, hisz az is lehet, hogy letudták a kifizetett számú bejátszást, és vége.
De vissza a kétarcúsághoz, mert a látszólag antihonfiság legalább ennyire cifra: a szegénység, harmadrendűség, lekezelés említésekor ki ne hallotta volna a sopánkodást, hogy nincs mit tenni, ez Románia, ilyen a román. Ezzel tulajdonképpen a legnagyobb hanyagságot, lustaságot, a kisebb-nagyobb lopásokat egy mondattal elintézik. Nem megrovóan, nem javulást ígérve, nem: megbocsátón, ez van, ezt kell szeretni. És ezzel el is értük a vastag, közös patrióta gyökeret: ugye, hogy nincs semmiféle ellentmondás?! Csak ügyes csapdahelyzet: túlhevültségünkben ugyanis nem tudni, mikor esünk magunk is bele!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!