Újabb lépés történt a nacionálkommunista rémuralom idején elkövetett bűncselekmények megtorlása ügyében azzal, hogy az ügyészség hétfőn négy személy ellen is vádat emelt emberiesség elleni bűncselekmények, valamint azokban való bűnrészesség okán Gheorghe Ursu egykori ellenálló meggyilkolása miatt.
2016. augusztus 01., 19:592016. augusztus 01., 19:59
Bár felháborító, hogy az ügy érdemi kivizsgálására és a felelősök megnevezésére több mint harminc évig kellett várni, és ez is csak annak nyomán történhetett meg, hogy Ursu fia több mint két hétig éhségsztrájkolt, mégis nagyon fontos lépésről van szó.
Ezúttal ugyanis nem az történik, ami az egykori kommunista börtönparancsnokok és beosztottaik ügyében, akiket ugyan bíróság elé állítottak és elítéltek, azok felelősségét azonban, akiktől a politikai foglyok fizikai megsemmisítésére vonatkozó parancsokat kapták, nem firtatták.
Most azonban a kommunista titkosrendőrség, a szekuritáté két, Ursu halálában felelősnek vélt egykori tisztje mellett nem csupán a szekuritáté egykori főparancsnoka, hanem egy volt belügyminiszter ellen is vádat emeltek.
Ily módon lehetőség teremtődik arra, hogy ne csupán a beosztottak, a parancsok teljesítői kapják meg méltó büntetésüket, hanem azok is, akik közvetlenül ugyan nem vettek részt a gyilkosságokban, emberek százezreinek megnyomorításában és ellehetetlenítésében, de értelmi szerzőként, a gyilkos rendszer legmagasabb szintű működtetőiként óriási felelősséget viselnek a megtörtént szörnyűségekért.
A még élő felelősök felkutatása és bíróság elé állítása éppen azért fontos, mert a bűncselekmények elkövetése óta már felnőtt egy olyan generáció, amelynek nem volt, vagy alig lehetett közvetlen tapasztalata a kommunizmus rémtetteiről, így hajlamos arra, hogy az akkori időkről szóló elbeszéléseket túlzónak tartsa, és elnézőbb a kommunista eszmékkel szemben, ne adj\' Isten, még szimpatizál is velük. Most azonban ismét felidéződhet, hogy a kommunizmus utópista ideológiának elválaszthatatlan velejárója a terror és az emberi jogok eltiprása, a gyilkosságok. De nem is szükséges ilyen messzire visszamenni: biztató, hogy az 1989-es forradalom idején történt gyilkosságok, illetve az 1990-es bányászjárás ügyében is újraindult a nyomozás, amely a remények szerint vádemelésekkel végződik.
Most már ideje lenne az 1990 márciusában Marosvásárhelyen lezajlott magyarellenes pogrom felelőseit is felkutatni és bíróság elé állítani. Hogy tényleg egyetlen, az ország polgárai ellen az állami szervek és azok irányítói által elkövetett bűncselekmény se maradjon megtorlatlanul.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!