VEZÉRCIKK – Hosszú csend után Dacian Cioloş miniszterelnök ismét bedobta a köztudatba a régiók kialakításának szükségességét, mivel – szerinte – a jelenlegi közigazgatási felosztás nem kellőképpen hatékony, a megyék ugyanis önmagukban kevesebb forrást tudnak felhasználni.
2016. március 06., 19:352016. március 06., 19:35
2016. március 06., 19:462016. március 06., 19:46
Annyiban egyet lehet érteni a kormányfő felvetésével, hogy a közös projektekre igenis bátorítandó a megyék, illetve a települések öszszefogása, az infrastruktúra fejlesztése például ilyen terület. A kérdés az, hogyan valósítják meg a régiók kialakítását: felülről, a helyi viszonyokat, történelmi és kulturális hagyományokat figyelmen kívül hagyva, vagy fordítva, hagyva, hogy a megyék az évszázados hagyományokat, kötődéseket alapul véve társuljanak.
A miniszterelnök felvetése egy szempontból pozitív: hogy a Ponta-kormány terveivel szemben nem azt tekinti az egyetlen forgatókönyvnek, hogy a jelenlegi nyolc fejlesztési régiót ruházzák fel közigazgatási jogkörökkel, hanem a lehetséges alternatívák között említette meg azt is, hogy két-három megye a gazdasági, kulturális és történelmi hagyományok alapján hozzon létre régiót. Negatívum viszont, hogy egy olyan verzió is fölmerült, amely a nyolc nagyrégión belül még a megyei közgyűléseket is megszüntetné – ami a kóros túlközpontosítás megvalósulása, és a szubszidiaritás teljes figyelmen kívül hagyása lenne.
A „nagyrégiós” elképzelésnek máris látszanak a hátulütői, hiszen azt sajnos elkezdték gyakorlatba ültetni – ennek tudható be az a természetellenes és tragikomikus helyzet, hogy a partiumi térségben hagyományosan régióközpont Nagyváradról már a közepes adófizetőknek is a Királyhágón túlra, Kolozsvárra kell járniuk adóügyeket intézni, mint ahogy a vámparancsnokságot is a kincses városba költöztették a határ menti Váradról.
Remélhetőleg nem ez lesz a választott út, és az illetékesek is belátják, hogy a hagyományosan kialakult, alulról szerveződő régiók lesznek életképesebbek. Ellenkező esetben a régiósítás nem a helyi közösségek érdekeit szolgáló folyamat lesz, hanem a helyi realitásokat figyelmen kívül hagyó, soha meg nem valósuló utópisztikus vágyálmokat kergető társadalommérnökösködés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!