JEGYZET – Árvízügyekben nem kérte ugyan senki a tanácsomat, mégis megteszem, mert ami évszakról évszakra, esztendőről esztendőre nálunk zajlik, az már minősíthetetlen.
2014. április 27., 20:372014. április 27., 20:37
Esett egy kis eső, a déli megyékben, különösen abban, aminek az egyik jelenlegi helyettes miniszterelnök a mindenható kiskirálya, máris vízben áznak a falvak utcái, az emberek bokán felül tocsognak a sárban. Intézkedni viszont senki nem intézkedik, mert ugyebár a kiskirály is ember, neki is szüksége van egy kis húsvéti kikapcsolódásra, amikor lecsukja a telefonját.
Egy idős ember könnyeivel küszködve mutat az elöntött házára, és panaszolja, hogy mindenki, aki segíteni tudna, elérhetetlen. Különösen az említett helyettes miniszterelnök, aki a kampányban naponta ötször-hatszor is felhívta a panaszkodót, ő lévén a község főkortese, most viszont nem válaszol. Negyednapra aztán megérkezett a miniszterelnök, a helyettese és a vizekért felelős miniszter asszony és egy nevetséges, felfújható csónakban ülve végigvonultak a kacsaúsztatónak is sekély tocsogón úgy, hogy tűzoltók húzták-tolták az alkalmi járművet.
Az egész félelmetesen hasonlított ahhoz az ábrasorozathoz, ahogy valamikor hajdanán a piramisokat építette a rabszolgahad. Így van sajnos: ezeknek az embereknek semmiféle fogalmuk nincs arról, mit is kellene ilyenkor tenni, legföljebb közvetlen elődeik példája, a terepjáró ablakából a gyerekeknek csokoládét, majd az árvízkárosult helyi asszonyoknak a magáéhoz hasonló tűsarkú topánkákat osztogató szőke miniszteri démon, illetve nyolc évvel ezelőtt az akkori miniszterelnök „ártatlan” kérdése, hogy netán többcsillagos szállodákat óhajtanának vízmosta vályogházaik helyébe?!
Kérdeznék meg talán a nagy ellenfele, Kossuth által a legnagyobb magyarnak nevezett Széchenyit, aki külhoni utazásai során megtanulta: a folyómedrek szabályozása nélkül elképzelhetetlen a gazdasági fejlődés. És saját pénzén fizetett szakemberekkel móresre is taníttatta az alföldi falvakat és a termést folyton veszélyeztető folyókat, mindenekelőtt a Tiszát. Ha pedig azt mondanák ezek a mostani okostojások, hogy a 170 éves tapasztalat már elavult, akkor menjenek el bármelyik holland faluba, ahol nagyon súlyos pénzbírság várna arra a családra, aki – egyébként elképzelhetetlenül – merné nem kitakarítani hetente a háza előtti árkot.
De ez nagy megerőltetés volna, könnyebb várni a csodát, a máshonnan érkező segítséget, hívogatni lezárt telefonokat vagy éppen csónakázni a tűzoltók vontatta gumialkalmatosságban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!