Kérdéses inasévek

Csak még gyorsan helyesbítem önmagam, nehogy kiforgathatóak legyenek a szavaim. Tehát: igenis voltak szép eredményeket felmutató szakiskolák, még biztosan sokan emlékeznek is rájuk, a szülőkkel kapcsolatban pedig helyesebb ez esetben felelőtlenségről beszélni. Mi más is volna az, ha a gyermek érdeke helyett fontosabb, mit is mondanak a rokonok vagy a szomszédok?!

Téma tehát kimerítve, térjünk a valóban újdonságra. Ami viszont honi szokás szerint nemhogy nem új, hanem nagyon régi. Elejtettek ugyanis egy olyan ötletet, ha kis- vagy középiparosok vállalnák saját szakmai tudásuk átadását egy vagy több fiatalnak, akkor azért az állam havonta fizetne. Hát ez az! Biztos többen is emlékeznek még: iparos szüleik vagy nagyszüleik inasokat tartottak, akikből egy idő után segédek lettek, majd felszabadultak. ű

Mert irodalmi művekből is tudni, hogy ez volt a mesterség elsajátításának menete, illetve az úgynevezett felszabadulás után (aminek semmi köze a szabadságharchoz), amikor a mesterség ismeretének birtokában önállóan dolgozhatott, ő maga is fogadhatott fel inasokat, külföldre ment még újabb ismereteket szerezni. Amikor pedig visszajött és műhelyt vagy üzletet nyitott, a cégérre kiírhatta, hol szerezte tudását. Például: X szabómester Berlinből, Z kovácsmester Párizsból, és így tovább.

Aztán közel hetven éve mindez pillanatok alatt elszállt a semmibe, és legföljebb egy-egy idős mesternek hagyták meg a különböző cipő- és ruhajavító műhelyét, faluhelyen talán kovácsműhelyt is, illetve az egy-két személyt foglalkoztató borbély- vagy fodrászüzletet. És ezzel egy időben elkezdődött a nagyon lazán vett szakoktatás, mondván, hogy ha felveszik egy gyárba, ott úgyis megtanulja, ha meg másfelé irányul, akkor úgyis mindegy. Közben a cipő-, ruha- és nagyon sok más, ház körüli szerkentyű javításának végleg leáldozott: a fogyasztói társadalom nem javít, hanem eldob, és újat vesz.

Akkor ez a régi-új inaskodási ötlet hogyan is fog kinézni? Ha tegyük fel, lesznek jelentkezők (és miért is ne lennének most is ügyes kezű, kreatív ifjak?!), kihez fordulhatnak? Lesz-e rá biztosíték, hogy nem egy csalásmesterhez kerül, hanem valóban szakmát tanul? És volna még jó sok kérdés, amit végig kellene gondolni, ha valóban akarnák, és nem ejtenék ugyanolyan lazán a semmibe, mint annyi más, jobb sorsra érdemes ötletet.