
Amikor a tavalyi parlamenti választások hosszan elhúzódó kampányában Victor Ponta elõször beszélt a kenyér általános forgalmi adójának csökkentésérõl, erõs népvezérként, rettenthetetlen hódítóként állt a szószéken.
2013. július 31., 22:422013. július 31., 22:42
2013. július 31., 22:432013. július 31., 22:43
És a tömeg hitt neki: a szociálliberálisok kétharmados többséget szereztek a parlamentben, akkora hatalomhoz jutva, amely eloszlatta a kételyeket afelõl, Romániában most ki is az úr.
Ahogy azonban telt az idõ, egyre késõbbre tolódott az áfacsökkentés idõpontja, egyre több velejáró probléma merült fel, és egyre inkább világossá vált ezen a téren is, hogy a nagyúrnak bizony engedélyekért kell ide-oda futkosnia. Pedig a kampányban még szó sem volt arról, hogy a rendkívül népszerû intézkedés véghezvitelére rá kell bólintaniuk külsõ hatalmaknak is. Elképesztõ, ami most történik: a valaha erõsnek hitt népvezér, Victor Ponta ma már nyilatkozatai szintjén sem akar választóinak megfelelni, hiszen odáig süllyedt, hogy a kenyér áfacsökkentésével már nem is az állampolgároknak, hanem a Nemzetközi Valutaalapnak akar bizonyítani.
Az intézkedés haszna tekintetében szkeptikus IMF ugyanis csak kísérleti jelleggel adott engedélyt a forgalmi adó 15 százalékos csökkentésére – ha nem hozza meg az adócsalás visszaszorítása terén várt eredményt, akkor elveszik a gyerektõl a játékszert. Ponta közben félelmében esedezve fordul a lakossághoz és az iparosokhoz: legyenek szívesek számlát kérni kenyérvásárláskor, illetve fizessék már be az adót, mert ellenkezõ esetben a kormány magára marad a játékban, s még a csörgõt is elveszik tõle.
Az pedig mindennek a teteje, hogy könnyen megtörténhet, a kenyeret változatlan áron lehet majd megvásárolni, miközben – a költségvetési kiesés pótlásaként – más termékek akár 40 százalékkal is megdrágulhatnak, még sötétebbé téve például a szeszes italok piacát.
Itt tartunk most. Ennek azonban pozitív hozadéka is lehet: a román kiszolgáltatottság láttán talán egyre többen megértik, miért is kiadók az IMF egykoron volt budapesti képviseletének irodái.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!