2009. március 10., 11:312009. március 10., 11:31
Ilyenkor előbb mindenféle ocsmány helyekre küldöm a szolgáltatót, aztán mély lélegzetet veszek, és újraírom a semmivé lett részeket. De velem már az is előfordult, hogy „kikötötték a villanyt”, mert a felszólító, ijesztgető értesítést az akkor még első osztályos lányom vette át, és nem én. Igaz, ez jó régen történt, még akkoriban, amikor „villanyos” néni vagy bácsi hozta a számlát és az értesítéseket. Ráadásul a lányomnak akkoriban még csak anynyi esze volt, hogy lazán alávéste a nevét az átvételi papírra, aztán mivel egyébként sem értette a „román szöveget”, eldöntötte, „nem lehet annyira fontos”, hogy nekem átadja. Sőt a maga módján – mikor kiderült, hogy még értesítést is kaptunk – meg is leckéztetett: „ahelyett, hogy perelek vele, inkább lennék büszke rá, hiszen már le tudja írni a nevét”. Hogy az esetleg hivatalos irat is lehet, távolról sem érdekelte, ki is fejtette: „ha hivatalos, miért nem írja rajta magyarul, „hivatalos papír”, vagy miért nem mondta a bácsi, hogy az?!” No, akkor hallották volna, milyen cifrát mondtam? Szomszédasszonyom szerint a szitokbajnokságon dobogós helyre kerültem volna. Na, de nem volt mit tenni, annyira „megszoktuk” már az elektromos áram biztosította kényelmet, hogy muszáj volt intézkednem, és a számla ellenértéke, illetve a ki-, bekötési díj befizetése ellenében néhány órán belül visszakapcsolták az áramot. És „lőn újra világosság”! Pedig, amilyen keményfejű székely fehérnép vagyok néha, nagyon hajlottam arra, megmondom: „csesszék meg a villanyukat!” Képzelhetik, ezek után milyen széles mosoly ült ki az ábrázatomra a minap, amikor kiderült, hogy az áramszolgáltató kasszájába azért nem fizethetem be a számlám ellenértékét, mert „elvették az áramot, és nem megy a számítógép”. S noha, millió egyéb dolgom volt, sietnem kellett, mégis előbb nevetőgörcsöt kaptam. „Nocsak, még az áramszolgáltatónál is van áramkiesés?!” – tettem szóvá, mire magyarázkodtak is rendesen, hogy „leesett egy vonal” meg „szétrobbant egy transzformátor”, meg minden egyebet. Ám, még az „ugacsaka táncot” is eljártam volna örömömben, ha kiderül: azért nincs áram a villamossági vállalatnál, mert nem fizették be idejében a számlát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok