Traian Băsescu, illetve a román kormány olyan abszurd hadijátékot űz a „magyar szélsőségesekkel”, amellyel nemcsak saját táborát erősíti, hanem az ellenségét is.
2014. március 18., 20:502014. március 18., 20:50
A marosvásárhelyi autonómiatüntetés után a bukaresti médiában kirobbant haddelhadd gyors reakcióra késztette a román politikusokat, akik egymást túllicitálva ontották magukból, mit is kell most tenni Románia egységének és becsületének megvédése érdekében. Már az első nagy megmondóhullámban annyiban összecsengett a feltüzelt szónokok véleménye, hogy a fülüket zavaró bekiabálásokért, az utcai dulakodásért a „Zsobbik” felelős.
Persze ugyanúgy szélsőségesekként, gyűlöletkeltőkként emlegették a megmozdulást szervező Székely Nemzeti Tanács tagjait és a frissen kormányra lépett RMDSZ-nek a megemlékezésen részt vevő képviselőit is, de minden baj forrásaként a Magyarországról beszivárgó jobbikosokat emlegették.
Vona Gábor párttársai társaságában valóban ott volt Marosvásárhelyen, de a hírek szerint mindenben megfelelt a szervezők által elvártaknak – nem ők, hanem a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai balhéztak a rendfenntartókkal. Ettől függetlenül Băsescu a jobbikosokat akarta mindenestül kitiltani az országból, s végül – Victor Ponta miniszterelnökkel karöltve – annyit el is ért, hogy a jövőben feltartóztassák a határon többek között a radikális párt két országgyűlési képviselőjét is.
Băsescu és Ponta felmutatta a trófeát, s izgalommal várja a népszerűségi indexek alakulását. Attól lehet tartani azonban, hogy hűbelebalázs módjára levezényelt akciójuk a szándékkal éppen ellenkező eredményt vált ki: a konkrét esetből kiindulva sokan eltúlzottnak, félreirányítottnak, megalapozatlannak vélik a vádakat, intézkedéseket, és ez a szélsőségesek erdélyi támogatottságának erősödését válthatja ki.
Ennek pedig legalább annyira örülnek a szüntelen konfliktusokból táplálkozó radikálisok, mint a hatalom. Bukarestnek ugyanis sajnos még ma is, mindenkoron szüksége van egy olyan mesterségesen megalkotott, fenntartott ellenségképre, amelyet bármikor Góliáttá nagyítva kelthet életre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!