Csíkban az idén a múlt hétre esett a nyár. Legalább is erről tájékoztatott rövid ottlétünk alatt egy közszolgáltatásszerűséget végző magáncég, telefonhívásokat kapásból megoldó-lerázó diszpécser hölgye.
2013. augusztus 12., 19:312013. augusztus 12., 19:31
Szerinte nem is akármilyen nyárról van szó, hanem olyanról, amit a helyiek még valahogy csak elbírnak, de az általa képviselt vállalkozás jegyautomatái már kevésbé. \"Mit csináljunk, kint kánikula van!\" – állapította meg tapasztalt meteorológust is megszégyenítő határozottsággal, még mielőtt lecsapta volna a telefonkagylót.
Valóban a délutáni órákban is 24–25 fok volt, ami a csíki medencében csak akkor számít megszokottnak, ha előtte egy mínusz jel is megjelenik. De míg a székelyek többségének, akár a szó szoros értelmében is, fejfájást okoz a nagy hőség, a légkondikra meg hideg sörökre kiadott pénzt nem is számolva, a hölgy által képviselt cégnek egyenesen bevételt generál.
Tisztát, adózatlant és nem keveset. Olyant, amilyenért meg se kell dolgozni, sőt, maga az ügyfél is önszántából adja a pénzét. Mi az, hogy adja, dobja! A befizetéshez csupán egy parkolóautomatát kell találnia, majd annyi érmével meg bankóval kell megtömnie a szerkentyűt, amennyivel egy órát vagy akár egy napot is elálldogálhat autójával valamelyik útszélen. Aztán az egy órára befizetett összegért kap egy kis cetlit, mely húszperces, jobb esetben – magyarán a második nekifutásra – félórás parkolásra jogosítja fel.
S ha az ember fiának még mindig van türelme és pazarolnivaló pénze, a harmadik próbálkozásánál, amikor napi jegyet váltana, kegyesen egy teljes egész órás leállási lehetőséget kap ajándékba. És minderre az illetékesek, már említett és jól bejáratott válasza az, hogy kánikula van. De, ha nem tetszik, a kar nélküli automatába bedobott pénzért akár a cég székhelyére is be lehet térni, teszik hozzá, az éterben is érezhetően gúnyos hangon, ott önzetlenül az utolsó vasig visszaperkálnak mindent.
Nehezen lehet elképzelni, hogy a kánikula áldozataiként feltüntetett hazai és külföldi turisták ezentúl minden nyáron, a csíki látványosságokra szánt idejükben, egytől egyig a somlyói kegytemplom helyett a szeredai cég székhelyére zarándokolnának. Inkább örülnek, hogy mindez nem egy vasúti-, cigis-, szendvicses-, üdítős vagy pénzautomatánál történt meg. Mert akkor, a vonatról leszállítva, két állomás között, éhesen, szomjasan, pénz nélkül és elnyelt bankkártyával a mezőn, mérgükben csak a dohány nélküli szivart szívhatnák. Netán a fogukat. Így legfeljebb a következő alkalommal nem parkingolnak egy percet sem ebben a cityben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!