2011. május 31., 09:222011. május 31., 09:22
Az ellenzéki szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok egyre durvább hadjáratot folytatnak a magyar ügyek ellen, most éppen a Székelyföld brüsszeli lobbiirodájának megnyitása ürügyén folytatnak hisztériakampányt. Persze a magyar kártya előhúzása nem véletlen: az uszítással egy csapásra két legyet is ütnek, hiszen a nagyobbik kormánypárt, a PDL soviniszta retorikára fogékony tömegek előtti befeketítéséhez a legjobb módszer az, ha sikerül „magyarbérencként” beállítani.
A PDL most valóban szorult helyzetben van, hiszen ahhoz, hogy kormányon maradjon, teljesítenie kell koalíciós partnere, az RMDSZ kisebbségi vonatkozású követeléseit. A magyar szempontból kedvező oktatási törvényt már kipipálták – bár kérdéses, mi lesz az alsóházon „véletlenül” átcsúszott, a kedvezményeket kiiktató törvénytervezet sorsa a felsőházban, ahol ingatag a kormánytöbbség – , és úgy néz ki, hogy valóban sikerülhet még az ülésszak vége előtt elfogadni a kisebbségi törvényt is. A PDL ugyanakkor nem lenne tipikus bukaresti párt, ha nem tartana két vasat a tűzben: miközben kormányszinten megfogalmazott nyilatkozataiban támogatja a kisebbségi törvényt, azért szintén kikacsint a nacionalista szavazókra. A párt polgármestere vezette kolozsvári önkormányzat a lehető legnagyobb természetességgel rúg fel nemzetközi egyezményeket és a hatályos jogszabályokat, csak hogy elhelyezhessen egy magyarellenes hangvételű táblát a Mátyás-szobor előtt.
De a brüsszeli Székelyföld-iroda kapcsán is hangzott el az ellenzékéhez hasonló hangvételű bírálat a PDL részéről is. Szóval zajlik a kampány, ráadásul a mi bőrünkre. Kérdéses azonban, hogyan magyarázza majd meg az ellenzék a válság és az életszínvonal-romlás miatt a szélsőséges retorikára amúgy is fogékonyabb tömegeknek, hogy a magyarellenes uszítás közepette miért ajánl továbbra is koalíciós együttműködést az RMDSZ-nek az esetleges kormányváltás utánra. A feléledt sovinizmust ugyanis jóval nehezebb lecsillapítani, mint mondvacsinált ürüggyel a rövid távú politikai haszon érdekében az ország egységének felbomlását vizionálva hisztériát kelteni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!