2009. szeptember 10., 10:392009. szeptember 10., 10:39
Nevezetesen az, hogy tavasszal országgyűlési választások esedékesek, ami már ilyenkor, több mint fél évvel az esemény előtt jelentős befolyást gyakorol az érintett csatornák műsorpolitikájára. Hiszen köztudott, hogy sem a Tv 2-t, sem az RTL Klubot nem úgy tartja nyilván a közvélemény, mint olyan adót, amely különösebben hezitálna, ha jókorát lehet rúgni a konzervatív oldalba.
Nos, a jelenlegi helyzetben, amikor röpke hét hónappal a választások előtt már olyannyira lefutottnak tűnik a játszma, hogy a baloldal legfeljebb akkor nyerhetné meg a választásokat, ha a soron következő Fidesz-kongresszuson megjelenne egy dimenziókapu, és az összes résztvevőt valahová az Alfa Centauri környékére teleportálná, kétféle megoldás kínálkozik. Az érintett csatornák vagy mindent megtesznek annak érdekében, hogy az általuk eddig futtatott pártok mégse dőljenek be a választásokon, vagy megpróbálnak sodródni az árral, és kissé átpozicionálni magukat. (Létezik még egy harmadik verzió, amely szerint megpróbálnak korrektül és tárgyilagosan tudósítani a politikai eseményekről, de hát a magyar valóságot ismerve ez élből elvethető.)
Az őszből eddig eltelt tíz nap tanúsága szerint a két csatorna különböző utakat választott. A Tv 2-nél rájöttek, hogy talán mégsem árt jóban lenni azzal az oldallal, amely a műsorszórási díjról dönthet, ezért aztán már a Debrecen–Levszki-meccs után hirtelen feltűnt a pálya szélén Orbán Viktor, akit hosszasan interjúvoltak a BL-szereplés lehetőségeiről. Az igyekezet dicséretes, bár azért nem árt vigyázni, nehogy túlzásokba essenek. A Jóban, rosszban című sorozatban például nagyon hülyén festene, ha a Csillagvirág klinikán hirtelen vezető jobboldali politikusok bukkannának fel.
Hanem az RTL Klubot más fából faragták. Az adó illetékesei úgy döntöttek, ők azért is megpróbálnak a tornádóval szemben pisilni, ezért aztán most ott állnak vizes nadrágban, összeszorított foggal a csatorna prominensei, és hol kórusban, hol felváltva gyalázzák a jobboldalt. Az, hogy a híradóban két tömegbaleset között az edelényi polgármester romákkal és homokosokkal kapcsolatos kijelentéseit boncolgatják hosszasan, el is törpül amellett, hogy a csatorna zászlóshajójának számító, tizedik születésnapját ünneplő Heti hetes első adásában már az első visszatekintő bejátszásban a Fidesz-kormányt ekézték, majd ezt követően elhangzott a költői kérdés: ez vajon a múlt vagy a jövő?
Hogy mi a megoldás? Talán közhelyes, de az idegrendszer kímélése okán célszerűbb inkább ismeretterjesztő csatornákat nézni. A hiénák vadászati szokásairól vagy Tiberius császár orgiáiról szóló dokumentumfilmek nem csupán kikapcsolódással egybekötött elmepallérozódásra biztosítanak lehetőséget, de az ember erkölcsi érzékét is kevésbé károsítják.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok