
Lassan óvodai szintû vetélkedésre kezd emlékeztetni a Traian Bãsescu államfõ és Victor Ponta miniszterelnök közötti rivalizálás.
2013. július 28., 20:342013. július 28., 20:34
Az „apró\" különbség csupán az, hogy nem a kislapát vagy a dömper a brusztolás tétje, hanem a hatalom, illetve az ország sorsa. Pedig a két politikus a tavalyi parlamenti választások elõtt „megnemtámadási\" szerzõdést kötött egymással, amely eddig a kisebb-nagyobb döccenõk ellenére működött.
Most viszont az elnök úgy döntött: a CFR Marfã magánkézbe adási eljárásának lezárásáig nem nevezi ki az új közlekedési minisztert, hogy ezáltal „rátolja\" az ügyvivõ miniszteri tisztséget betöltõ Pontára a felelõsséget a vasúttársaság áruszállító ágazatának privatizációjáért. Ponta pedig visszaütötte a labdát: miután a kormány elfogadta a privatizációs szerzõdést, egyszerűen átpasszolta azt végsõ jóváhagyásra a Legfelsõbb Védelmi Tanácshoz, amelynek az államfõ az elnöke.
Némileg meglepõ lehet, hogy az ellenségeskedést éppen Bãsescu élesztette újra, hiszen immár kevesebb mint másfél év van hátra államfõi mandátumából. Azonban az elnök nem véletlenül vett színpadias búcsút márciusban a korábban általa vezetett Demokrata-Liberális Párttól, amikor nem az általa támogatott Elena Udreát választották elnökké, és nem véletlenül hívta életre a most párttá alakult Népi Mozgalmat.
Esze ágában sincs visszavonulni a nagypolitikából, miután elhagyja az államfõi rezidenciát, ahhoz viszont, hogy az új politikai projekt számára kellõ hátszelet biztosítson, illetve hogy a kormány hitele a lehetõ legnagyobb mértékben csökkenjen, nem ülhet a babérjain a Cotroceni-palotában. Korábbi szokásához híven aktívan részt kell vennie a napi politikai közbeszéd tematizálásában, hogy mind önmagát, mind újonnan gründolt pártját elõtérbe tolja.
A mostani adok-kapok – amelyhez az ürügyet és a muníciót az elõzõ közlekedési miniszter börtönbüntetésre ítélése és a CFR Marfã privatizációja körüli kérdõjelek szolgáltatják – tehát csak a kezdete egy újabb hosszú politikai csatározás-sorozatnak. Bãsescu már most elkezdte a kampányt a jövõ évi európai parlamenti választások és államfõválasztás elõtt.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!