2009. május 26., 01:252009. május 26., 01:25
A megnyugtató rendezés pedig nyilvánvalóan az lenne, hogy a román mellett magyar, német és angol nyelvű feliratok kerüljenek a műemlékekre. Nem azért, mert Kolozsvár Erdély fővárosa, mert itt uralkodott és itt van eltemetve megannyi erdélyi magyar fejedelem, nem azért, mert itt székel három történelmi magyar egyház püspöke, mert itt működik az erdélyi magyar kultúra megannyi csúcsintézménye; még azért sem, mert a városban a sok évtizedes betelepítések ellenére is jelentős maradt a magyar közösség számaránya. Ezek mind fontosak, mégsem ezek alapján kell dönteni a műemlékek feliratairól. E feliratokat ugyanis elsősorban a turistáknak szánják. Azt kell hát megnézni, honnan jön a legtöbb turista Kolozsvárra, kiket kell a leginkább eligazítani városnéző körútjukon.
Azt a tényt pedig a túlfűtött nemzeti érzelmek sem födhetik el, hogy magyar turistából van a legtöbb Kolozsváron. Ők látogatják a Szent Mihály- plébániatemplomot, ők álldogálnak Mátyás király szülőháza előtt, és ők próbálják összeilleszteni a király lovas szobra emlékezetükben őrzött képét az állványok gyűrűjéből jelenleg csak imitt-amott kikandikáló alkotással. Elena Udrea turisztikai miniszternek kellene tehát szakmai érvekkel meggyőznie párttársát, Sorin Apostu polgármestert. Valamennyi kolozsvári érdekelt ugyanis abban, hogy a látogatók jól érezzék magukat a városban, hogy itt költsék el az utazásra szánt pénzük jelentős hányadát. Az ő itt hagyott pénzük nélkül ugyanis kevesebb jut a többségükben román nemzetiségű vendéglősöknek, szállodatulajdonosoknak, de az alkalmazásukban álló esetenként magyar kiszolgálóknak is.
A kincses városnak vonzónak, barátságosnak kell mutatkoznia, a fóbiákat pedig felül kell, hogy írják az üzleti szempontok. Lám, a határ mentén, nemcsak Magyarországon, Romániában sem fáznak már a másik nyelvén való feliratozástól. Ott túlléptek az előítéletek korán, felismerték valós érdekeiket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok