2009. május 05., 11:572009. május 05., 11:57
Ha a képviselő-püspök várakozása talán túlzottan optimistának mondható is, a derűlátás annyiban mégis reális, hogy a két szervezet közös indulása nyomán már nem azon kell tépelődnünk, hogy megmarad-e a magyar képviselet az európai törvényhozásban – a bejutás ugyanis biztosnak tűnik –, hanem azt találgathatjuk, hogy a listáról hányan jutnak majd mandátumhoz.
Hátradőlni azért még korai lenne, hiszen köztudott, hogy a lista korántsem a romániai magyarság egészének összefogását tükrözi. Az MPP nem csatlakozott, és a Székely Nemzeti Tanács sem támogatja a közös indulást. Az RMDSZ és az EMNT ezzel a jelek szerint tisztában is van, ezért nem véletlen, hogy kampánynyitó rendezvényét épp az MPP fellegvárának tekintett háromszéki térségben szerveztékmeg.
Kérdés, ez az “erődemonstráció” mennyire lesz képes meggyőzni a polgári párt szimpatizánsait arról, hogy mégis a közös listára szavazzanak. Az eddigi tapasztalatok alapján még az is előfordulhat, hogy nyitott kapukat döngetnek, mivel az MPP helyi vezetőinek jelentős része és Szász Jenő pártelnök között már hosszú ideje jelentős ellentét feszül, és sokan érezhetik úgy: az összefogástól való távolmaradás csak növeli az MPP elszigeteltségét.
Márpedig Szász személye szinte garancia arra, hogy az MPP a jövőben is marginális szereplő marad, az viszont, ha az RMDSZ-EMNT lista jelentős támogatást érne el az RMDSZ számára az utóbbi időkben “idegen” pályának számító Háromszéken, az újabb fricska lenne a Szász képviselte irányvonalnak. Persze Tőkés RMDSZ-hez való közeledését is érték bírálatok, ezért is nem tekinthető egyértelműnek, hogy a közös lista jelentős mozgósító erővel bír majd.
Ahhoz ugyanis az szükséges, hogy a két alakulat hiteles programot fogalmazzon meg, amely meg tudja győzni a választót: az RMDSZ-nek nem csupán Tőkés nevére, Tőkésnek pedig nem csupán a biztos befutó helyre volt szüksége. Hanem elszántan, ésszerű és konkrét stratégia alapján kívánják képviselni az autonómia és a magyarlakta vidékek gyarapodásának ügyét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok