2009. szeptember 25., 12:582009. szeptember 25., 12:58
Csakhogy ötéves elnöki mandátuma alatt épp Băsescu volt az, aki mindent megtett annak érdekében, hogy lejárassa a törvényhozást, amikor a parlament rovására kívánta bővíteni az elnöki jogköröket. Az elnöki bejelentés nyomán világos: Băsescu ezt a kérdést is kampánytémaként kívánja felhasználni, kihasználva és tovább szítva a lakosságban a demokratikusan megválasztott képviselettel szemben kialakult ellenszenvét. Abban amúgy igaza van az elnöknek, hogy a jelenlegi parlamenti rendszer rossz.
Ám nem azért, mintha a kétkamarás törvényhozás ördögtől való lenne. A román parlament két háza épp a kétkamarás rendszer alapvető ismérveit nélkülözi: nem két, eltérő módon megválasztott és eltérő jogkörökkel rendelkező házból áll, hanem azonos hatáskörökkel bíró kamarákból, ami azt eredményezi, hogy gyakorlatilag két parlament van, amelyek összemosódó hatásköreik miatt gyakran akadályozzák egymás munkáját.
A megoldás: valódi felsőházat kell létrehozni, amelynek tagjait nem a választók jelölik ki, hanem vezető tudósok, szakmai szervezetek képviselői, egyházfők és esetleg a kisebbségek képviselői alkotják. Egy ilyen, „hivatásrendi” szenátusnak persze nem a törvényhozás lenne a legfőbb szerepe, hanem az alsóház tevékenységének ellenőrzése. Az az érv sem állja meg a helyét, hogy a parlament túlméretezett lenne.
A demokratikus országok zömében hasonló az egy honatya által képviselt polgárok aránya, az amerikai kongresszus létszáma pedig azért hasonló a bukarestihez, mert ott a szövetségi rendszer folytán az egyes államok is rendelkeznek saját, jobbára kétkamarás parlamenttel. Úgyhogy a párhuzam csak akkor lesz érvényes, ha – miközben az államfői szándék szerint kisebbítik a parlamentet – létre hozzák a regionális törvényhozások intézményét is. Akkor viszont Băsescu és a PDL is biztos lehet benne, hogy teljes mellszélességgel kiállunk a kezdeményezés mellett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok